A szabadság nem elvont fogalom, hanem gyakorlati kérdés. Hogyan élik meg ezt az alföldi megyeszékhelyen?
Siklósi Jánosné (72) nyugdíjas könyvelő. Tiszakécskén él, az egyik legaktívabb gyülekezeti tag azok közül, akik a kecskeméti evangélikus közösség szórványterületén élnek.
Megyesi Zoltán (33) informatikus, a Kecskeméti Főiskola adjunktusa, az Ars Nova Énekegyüttes tagja. Két kisgyermekével és karvezető feleségével rendszeresen jár az evangélikus alkalmakra.
Cseke Péter (57) Jászai Mari-, Bilicsi- és Klebensberg Kunó-díjas színművész, rendező, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója. Fiatal kora óta hívő katolikus. Feleségével, Sára Bernadette színésznővel együtt közreműködnek a Missziói Központ által is támogatott, 2000-ben megjelent Az Úr érkezése című CD-n.
Mennyire érzi szabadnak magát?
Siklósi Jánosné: Teljesen. Senki nem kéri számon a tetteimet, csak a lelkiismeretemmel számolok el.
Megyesi Zoltán: Van szabadságom, hiszen sok múlik az én döntésemen, de vannak az életemben korlátok is. A felelősségtudat, az elvárások, az élet megszokásai szűk ösvényt írnak le, mégis magam választom a korlátaim. Amíg jókat választok, a cél felé haladásban nem akadályoz semmi, szabadnak érzem magam. A szabadságunk attól függ, hogy képesek vagyunk-e a korlátainkat a helyes út mentén elhelyezni.
Cseke Péter: Az ember annyira érzi szabadnak magát, amennyire önmagától engedélyt kap rá. Aki lelkileg szabad, azt semmi nem korlátozza. A hit nagy lehetőség, aki bizalommal tekint a Jóisten felé, annak Ő fogja a kezét. Ha vele nincs rendben a kapcsolatunk, akkor kezdődnek a gondok.
Mi a mércéje a szabadságnak?
Siklósi Jánosné: Ha azon az úton járok, amire születtem. Semmilyen káros szenvedélyem nincs. Nem az egyedüllét, hanem az Istennel való kapcsolat jelent számomra szabadságot. És az, hogy vannak, akiknek szükségük van rám, és akiknek tudok segíteni.
Megyesi Zoltán: Nem a korláttalanságot tartom a szabadság mércéjének. Úgy hiszem, van egy fixpont, és ez Krisztus, akihez igazodhatok. Ehhez a ponthoz viszonyítva tudom meghatározni magam és életem haladását. És ehhez képest mérhetem a szabadságomat.
Cseke Péter: Megkülönböztetett figyelemmel szoktam olvasni a Bibliából azokat a részeket, amelyek Péterről szólnak. Sokáig nem tudatosult bennem, hogy Péter Jézus hívására elkezd járni a vízen (Mt 14,29). Amikor elbizonytalanodik, és nem figyel rá, azonnal süllyedni kezd. De Jézus átöleli, és beemeli a csónakba. Oda kell adni magunkat az Úrnak, és akkor ő vezet. Ez a mérce.
Egyesek szerint a keresztyén tanítás sok szabályt tartalmaz. Önt korlátozza-e az, hogy hívő?
Siklósi Jánosné: Nem korlátoz. Ateista barátaim, rokonaim irántam érzett szeretete nem csorbul a hitem miatt. Igyekszem megmutatni, mennyire jó Krisztus-követőnek lenni, reménykedem, hogy egyszer ők is követik a példát. Az Úr szabadságot adott nekünk: nyújtja a kezét, s mi elfogadjuk vagy elutasítjuk.
A hit szabaddá tesz, de a korlátok néha fontosak, mert óvnak – például egy hegyi túrán attól, hogy szakadékba essünk. Ezért vallom: „Legyen meg a Te akaratod!” Szeretnék úgy élni, hogy elnyerjem Isten tetszését és befogadjam Szentlelkét! „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).
Megyesi Zoltán: A legjobb szándék ellenére is állíthatok magam elé olyan korlátokat, amelyek rossz felé vezetnek, ezekre Isten igéje rá szokott döbbenteni, sőt megmutatja a jó irányt, a helyes utat, és ezzel szabaddá tesz. Van szabad akaratunk, de Isten elő is készített dolgokat.
Talán másban is felmerül a kérdés: Miért nem úgy rendezte Isten, hogy mi ne dönthessünk rosszul? A választ egy családi példában láttam meg. Szeretném elérni például, hogy a gyermekem üljön le az asztalhoz, de ő ezt nem akarja. Nem tesz boldoggá az, ha fegyelmezés vagy alkudozás árán sikerül csak rávenni, mert arra vágyom, hogy önként válassza azt, ami szerintem helyes. Azt hiszem, Isten azért adott nekünk szabadságot, mert ugyanezt szeretné: hogy válasszunk; hogy válasszuk a jót, a szeretetet, hogy válasszuk Őt.
Cseke Péter: Vitatom, hogy a kereszténység tele lenne szabályokkal. A Tízparancsolatban is olyan elvek vannak, amelyek minden normális ember számára iránymutatóak. Egy igazi parancsolat van, a szereteté. Szeress, és akkor kinyílik a világ.
Hulej Enikő
Híd, 2011/2.
