Beszélgetés Hulej Enikővel, aki öt éven keresztül volt a Magyar Evangélikus Rádiómisszió munkatársa és a pestszentlőrinci evangélikus gyülekezet lelkésze. 2010 őszétől a kecskeméti gyülekezetben folyatja szolgálatát. A vele készült rádiós interjú rövidített, szerkesztett változata.
Jóízű, izgalmas évek voltak ezek. Mi volt az oka, hogy lezártad ezt a szakaszt?
Fantasztikus évek voltak. Isten mégis tovább vezetett. Gazdagított sok tapasztalattal, áldással, és most azt szeretné, hogy mindezt máshol is kamatoztassam.
Miből állt az eddigi a munkád?
Műsorkészítés, a rádiókkal és a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartás, a Missziói Központ honlapjának rádiós anyagokkal való frissítése.
Mi volt a szempont, mit szerettél volna elérni a műsorokkal?
Az, hogy az evangéliumot minél több embernek elvigyük. Ehhez jó eszköz, amikor valaki személyesen beszél arról, hogyan változott meg az élete.
Kikre emlékszel, akikkel jó volt beszélgetni?
Az első, aki eszembe jut, Bánffy György színművész. Hatott rám az a végtelen alázat, ami benne volt Isten dolgai iránt.
Előfordult olyan, hogy téged is meglepett valami beszélgetés közben?
Megtörtént, hogy az interjúalany mondta a sablonos mondatokat, és addig piszkáltam, amíg nagyon érthetően és érdekesen tudta megfogalmazni. Nekem ez nagyon tanulságos volt.
A keresztyén üzenet valóban megjelent ezekben a műsorokban? Kaptál visszajelzéseket?
Őszintén remélem, hogy megjelent, de azért nem mindig voltam elégedett egy-egy műsor végkicsengésével, és mégis jött egy üzenet, hogy valakinek milyen sokat jelentett.
A pestlőrinci gyülekezeti munkáról is mondj valamit!
Szívügyem volt a pestszentimrei leánygyülekezet gondozása és a pestlőrinci ifjúság.
Miben látod a keresztyén szolgálat értelmét, tartalmát és célját?
Hogy az emberek térjenek meg, legyen az életükben változás, gyógyulás.
Miből mi felé kell megtérni, mi ez a változás?
Nemcsak testi, lelki betegségekre is gondolok. Amikor a hittanosaimat összeírtam, alig találtam olyan gyereket, aki a saját szüleivel és vér szerinti testvéreivel él egy családban. Ez például nagy seb az emberek életében. Hiszem, hogy a gyerekek életét nagyban befolyásolja, megismerik-e még fiatal korban Jézus Krisztust, vagy nélküle indulnak neki a felnőtt életnek.
Ki tud-e lépni az egyház az emberek közé?
Fontos kötetlen módon együtt lenni az emberekkel, amikor lehetőség adódik beszélgetésekre, és kiderülnek a problémák, hiányok. Például meglátogattam egy családot, és hazaindulás előtt leültettem őket, hogy imádkozzunk. Az apuka rögtön felpattant, hogy nem akar zavarni bennünket. Kértem, hogy maradjon ő is. Egyszerű szavakkal imádkoztam, áldást kértem a család életére. Döbbenetes volt az apuka arcát látni, hogy mennyire meglepődött azon, hogy a keresztyén hit ennyire személyes lehet, ez új volt számára.
Biztosan kamatoztatod Kecskeméten is a médiával kapcsolatos tapasztalataidat. Milyen terveid vannak?
Már elindítottam a prédikációk feltöltését a gyülekezeti honlapra. Egy anyuka mondta el, hogy ő mindig elküldi egy nem vallásos kolléganőjének. A gyülekezeti hírlevél szerkesztését is átvettem. A helyi tévénél, lapoknál már többször voltam beszélgetésen.
Mi az életed ars poeticája, van-e valami mottód, ami szolgálatodat meghatározza?
Az életem alapja az a boldogság, hogy Isten szeret engem. Vannak nehézségek, próbák, de mégis ez az alap.
Szeverényi János
Híd, 2011/1.
