Dr. Bajtsi Miklós, a hívő keresztyén pszichiáter kertvárosi otthonában béke, harmónia, nyugalom, csend vesz körül, mikor elkezdünk a haragról beszélgetni. A doktor magazinunk visszatérő szerzője, praxisában számos – zömmel keresztyén – beteggel találkozva a lélek eme nem éppen felemelő érzéséről is sok tapasztalattal bír. Mindannyiunk életét szegélyezi a harag, mondja, s életünk végéig időszakos útitársunk marad – de nem mindegy, hogy hogyan uralkodunk rajta. Olvasóinknak már az elején megfogalmazzuk a biztatást: Isten tanácsát e téren is érdemes megfogadni! Teremtőnk nem hagy martalékául a rossz indulatoknak – csak adjuk át magunkat vezetésének.
Doktor úr, van-e a haragnak definíciója?
A harag alapvetően egy érzelem, az emberi élet velejárója, erkölcsi értelemben se pozitív, se negatív előjelet nem adnék neki, bár egyébként a negatív érzéseinkhez sorolhatjuk. Lehet ugyan pozitív funkciója, de ha túl sokáig fennmarad, káros. A haragnak számos oka lehet. A leggyakoribb a határátlépés, azaz valamilyen bántás, visszaélés váltja ki, amely minket ér. Szintén gyakori oka, amikor úgy éljük meg: valamiben akadályoztatva vagyunk.
Miből ered a harag? Az eredendő bűnnel kapcsolatban van?
Embervoltunkkal, az istenképűségünkkel függ össze ez a tulajdonságunk. A Bibliában olvassuk: Isten is megharagszik. Nem a bűn kapcsán állt elő ez a képességünk, a bűnbeesés azonban biztos, hogy színezte ezt. Másféle azonban az ember haragja, mint az Isten haragja. Ha Isten haragszik is, abban soha nincs önzés! Az ember haragjába ez a bűnbeesés óta viszont belevegyül, át- és átjárja. Nehezen választható szét, meddig tart a szerető aggódásból fakadó „érted haragszom”, és hol lép be az önzés. Személyiségfüggő is a harag, vannak békésebb, és vannak hirtelen haragú emberek.
Igaz-e az, hogy a legtöbb halálos betegség mögött lelki okok, így pl. a harag és más, romboló érzelmek állnak?
Igen. Rövid távon, ha hirtelen haragra lobban valaki, az természetes. A Biblia – sok más mellett a haraggal kapcsolatban – arról ír: „az ember haragja Isten munkáját nem szolgálja”, valamint: „ne menjen le a nap a haragunkkal”. Tehát huszonnégy óránál hosszabban ne haragudjunk. Ez megfontolandó tanácsa a Szentírásnak. Isten ezt tanácsolja nekünk... Hosszú távon károssá válik, ha őrizzük, hordozzuk magunkban. Ez kiteljesedik az ember személyiségében, és pszichiátriai betegségek kialakulásában – pl. paranoid zavarok – szerepet játszhat. Ennél enyhébb esetekben depresszióhoz, szorongáshoz vezet. Jó elengedni a haragot, és megbocsátani!
Elengedni – de hogyan, hiszen ez egy erős, indulatos érzés! Egy nagyot kiabálni, földhöz vágni egy tányért, vagy inkább tízig számolni magunkban? Esetleg megpróbáljuk elfojtani?
Nem, az utóbbi sosem jó, rengeteg pszichoszomatikus betegséget tud előhívni az elfojtás. A megoldás az, ha valamilyen nem destruktív formában ki tudjuk adni magunkból a haragot. Hangsúlyozom: nem destruktív, tehát a tányér földhöz vágása csak arra jó, hogy még nagyobb indulatot generál bennünk. Nem célravezető. No, meg az étkészletet is újra meg kell venni. Ha egy másik ember váltotta ki a haragunkat, akkor teremtsünk rá alkalmat, hogy megbeszéljük, mi történt köztünk. Ezt nem mindig lehet megtenni, viszont a másiktól függetlenül is meg tudom tenni, hogy megbocsátok neki. Az elengedést így értem: azt a tartozást, amit ő a felém irányuló ártalmas viselkedésével generált – elengedem neki. Ő jóvátétellel tartozik nekem, de én önmagamtól dönthetek úgy, hogy azt elengedem. Isten is így döntött: elengedte nekünk a bűntartozásunkat. Ez tudatos, akarati döntés, nem felejtésen, nem érzelmeken múlik.
Mi a helyzet a nem hívőkkel, akik nem a krisztusi szeretetből kapják ehhez az erőt?
Döntően keresztyén pácienseim vannak, de elmondhatom: képes rá minden ember! Attól, hogy valaki nem hívő, dönthet úgy, hogy elenged, megbocsát. Nem csak a hívő ember privilégiuma ez a képesség. Azonban az is tény: aki átéli Isten megbocsátó kegyelmét, számára könnyebb; nagyobb esélye van a konfliktusok ilyen rendezésére.
Van különbség férfi és női harag között?
A megélése különbözhet. A nemek között a statisztikák szerint abban van különbség, hogy míg a nők hamarabb kimondanak valamit, mi, férfiak inkább magunkban tartjuk – ez nem a legjobb stratégia. Infarktus, agyvérzés lesz a következménye, ha mindig magunkban akarjuk tartani, megoldani a sérelmeket.
A harag legsúlyosabb esete, mikor magunkat vagy mást ölünk meg vele...
A harag a gyökere az ölésnek, a tartós harag keserűséget is hoz: az ige azt mondja: föl tud nőni a keserűség gyökere. Egyes mediterrán országokban még ma is dívik a vérbosszú, de gondolhatunk a történelem nagyobb vetületeire Európában – egyes népek közötti ellenségeskedések, háborúságok mind a tartós harag eredményei. Trianon máig keserűség és fájdalom forrása. Bibliai példát is ismerünk: Káin megharagudott, és lehorgasztotta a fejét. Valójában neki nem Ábellel volt baja, de szakszóval rá projektálta – Káin Istenre haragudott, mert nem volt kedves számára az ő áldozata, s így elutasítva érezte magát.
Jónás is haragszik… meg a próféták is…
Utóbbiaknál inkább az „érted haragszom” érzését látjuk. De Jónás – ő nagyon haragszik. „Haragszom mindhalálig!” – mondja. Ezen szinte már nevetünk, mert annyira dacos… de nagyon emberi! Az ősi ellenség, a niniveiek halálát kívánta. Perelt hát Istennel is, hogy miért kegyelmez nekik mégis?!
Mi a helyzet akkor, ha Istenre haragszunk? Mondjuk egy veszteség, gyász, betegség miatt? Megteheti ezt egy hívő ember?!
Nézzük meg Jóbot! Kifejezte a haragját? Igen. Felfelé is! Jónásnál is sejthető, hogy haragszik Istenre, „miért rángattál bele ebbe az egészbe?” Káinról pedig már beszéltünk. Igen, van szabadságunk arra, hogy Istenre is haragudjunk. Ezért Isten nem csap minket agyon, a kérdés az, hogy vajon jót tesz-e nekünk, ha tartjuk Vele a haragot? Költői kérdés – nem jó, hiszen ez elválaszt Istentől. Bizalmatlanságot, torz istenképet szül. Bezárjuk magunkat, elválasztjuk magunkat tőle. Ő pedig nem ezt akarja.
A harag feloldása, feldolgozása, a megromlott kapcsolatok elrendezése egy pontig lehetséges csak az ember szándékával. A teljes megoldás az isteni megoldás Jézus Krisztusban; a megtérés. Jézus elé oda vihetünk mindent. Keresztje a jel, hogy a megbocsátás, a harag elengedése immár nekünk is lehetséges általa.
Tapasztalatom, hogy ha az Istenről való kép, az Istenhez való viszonyulás meg tud változni bennünk annak a szabadságnak az irányába, amit Isten Lelke ad, az jelentős változást hoz a személyiségünkben. Ez a hívők számára valóság, és ez minden ember számára nyitva áll, Isten által felkínált lehetőség.
Milyen gyakorlati útmutatót szokott adni a haragvó embernek?
A legjobb – és lehetőleg minél előbb – Istennek bevallani, Őelőtte kiönteni a haragot. Azt is, hogy mi az oka. A bántást, a jogtalanságot, ami engem ért. Istennel erről egy kicsit beszélgetni, és utána, ha nyílik mód, akkor a másik érintett emberrel rendezni. Elmondani, hogy én mit éltem át, hogyan érintett, mennyire fájt. A „te milyen vagy” nem viszi előre a vitát… Azt is el szabad mondani, hogy én nem szeretnék haragudni rád, de most ez van. Kérhetjük a másik segítségét is, hogy kezdjünk együtt valamit a helyzettel. A rendezést tudják szolgálni ezek a nyílt párbeszédek. Ne tartsunk bent semmit – mondjuk ki! Jób is hallgatott az elején – igaz, a barátok belekavartak egy kicsit –, de aztán az Istennel való beszélgetés előre vitte a megbékélés felé. Kiöntötte a szívét.
Stifner-Kőháti Dorottya
Híd, 2016/1.
Névjegy
Dr. Bajtsi Miklós pszichiáter orvosi tanulmányait a SOTE Általános Orvostudományi Karán végezte. 1997-ig a budapesti Nyírő Gyula Kórház I. Pszichiátriai osztályán dolgozott. 1997-től egy magyar gyógyszeripari vállalat tudományos tanácsadója. Pszichiátriai magánpraxisát 1999 óta működteti, rendelésein leggyakrabban szorongásos és hangulati zavarral, életvezetési, párkapcsolati és hitéleti problémákkal küzdő páciensek fordulnak meg. A ’90-es évek elejétől 20 éven át munkatársa volt a Bibliai Házassággondozó Szolgálatnak.
