Találkozás Győri Virággal, a Family magazin főszerkesztőjével
Hogyan talált meg egy keresztyén családi és párkapcsolati magazin szerkesztői feladata?
Lelkész szakon kezdtem meg a tanulmányaimat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, de elég hamar beláttam, hogy nem az lesz az én utam. A harmadik évben ezért átmentem hittantanár szakra, és ezzel párhuzamosan elvégeztem a tanítóképző főiskolát. Ott olyan komoly nyelvészeti képzést kaptam, hogy a diplomázást követően korrektorként elhelyezkedhettem az Evangélikus Élet folyóiratnál. Hamarosan olvasószerkesztő lett belőlem, és több ízben előfordult, hogy én szerkesztettem egyedül az egész lapot.
Az „EvÉlet” kemény, de jó iskola volt. Rengeteget éjszakáztam, ám nagyon sokat tanultam az újságkészítésről. Egyre jobban megerősödött bennem a vágy, hogy szeretnék szerezni egy szakirányú végzettséget is, úgyhogy elvégeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kiadói szerkesztő szakát. 2008-ban keresett meg a Harmat Kiadó vezetője, dr. Herjeczki Kornél, hogy elvállalnám-e a Family főszerkesztői pozícióját. Ez olyan felkérés volt, amelyre nem lehetett nemet mondani. Számomra ez álommunka volt, és a mai napig is az.
Kérlek, mutasd be nekünk pár szóval a Familyt!
Családi magazinból több is van a hazai piacon, vállaltan keresztyén szellemiségűből már kevesebb. A Family abban egyedülálló, hogy mi nem csupán a családi élettel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk, hanem legalább ilyen fontosak és hangsúlyosak számunkra a párkapcsolati témák is. Azt valljuk ugyanis, hogy a harmonikus családi élet titka a jól működő házasság. Minden számban megszólaltatunk egy-egy ismertebb embert is, de örömmel adunk helyet a hétköznapi hősök életszagú bizonyságtételeinek is. Szeretnénk konkrét segítséggel szolgálni azok számára, akik valamilyen nehéz élethelyzetben vannak, úgyhogy őszintén szólunk olyan problémákról is, mint egy gyermek elvesztése, az alkoholizmus vagy a depresszió. Ugyanakkor mindig van pár humoros írásunk is, ezek a lap „szívébe”, vagyis a közepébe kerülnek – nem véletlenül.
Mitől keresztyén családi magazin a Family?
A cikkeink többségében markánsan megjelenik az evangéliumi üzenet, de úgy szeretnénk kommunikálni, hogy ne riasszuk el azokat sem, akiknek nincs különösebb egyházi kötődésük. Sokat ad a munkánkhoz, hogy a szerkesztői csapatunk igazi ökumenikus közösséget alkot: vannak közöttünk katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták, kisegyházi közösségből érkezők és azok, akiket megszólaltatunk a lapban, ugyanígy különféle felekezetekhez tartoznak. Ezért is tud sokszínű lenni a magazin.
Amit a munkatársaimmal együtt a hétköznapokban megélünk, azt építjük bele az újságba. A cikkekben mindig olyan kérdések, dilemmák, tapasztalatok jelennek meg, amelyek minket is mélyen foglalkoztatnak, és amelyeket magunkon is átszűrtünk.
Milyen pluszt jelent számodra, hogy a férjed, Győri Tamás József lelkész is melletted áll a munkádban?
Rengeteget kaptam és kapok általa. A saját hitem elmélyülésében is meghatározó szerepe van; nincs olyan lelki-teológiai kérdés, amellyel ne fordulhatnék hozzá bizalommal, és amelyre ne tudna megnyugtatóan felelni. A másik, hogy mindketten aktívan szolgálunk, és ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy egymás segítőtársai legyünk, hogy jól működő házasságunk legyen. Ebbe sok munkát, energiát fektettünk. Eleinte gyakran vitatkoztunk, nem ment olyan egyszerűen az összecsiszolódás. De nem adtuk fel, és ez annak is köszönhető, hogy tudatosan ügyelünk rá, hogy sokat beszélgessünk egymással.
Szerintem a jó házasság egyik titka, hogy minél többet beszélgessünk – bármilyen témáról: kettőnkről, a politikáról, hitbeli kérdésekről, az aktuális olvasmányélményeinkről… Az, hogy legyen időnk és igényünk a rendszeres kommunikációra, sokszor elhatározás kérdése, és szükség van hozzá mindkét fél nyitottságára. Ahogy látom, a párok többségénél ez nem alakul ki egykönnyen, vannak, akik egy idő után fel is adják, és páros magányban élnek egymás mellett. Fontos, hogy érdekeljen minket a másik munkája, tudjuk, hogy mi jár a fejében, milyen küzdelmei vannak. Csak úgy lehet közösen hordozni a terheket, ha ezeket mind megosztjuk egymással. A párkapcsolati problémákat is könnyebb kezelni, ha beszélgetés közben még időben a felszínre kerülnek.
Amikor megszületnek a gyerekek, kevesebb idő jut a párunkra. Ti hogy éltétek meg ezt az időszakot?
Ennek a korszaknak megvannak a – leginkább a fáradtságból fakadó – feszültségei, konfliktusai, de nekem sokat segített az, hogy pár órában akkor is dolgoztam otthonról. Érdekes módon egy-egy ilyen szellemi igénybevétel mindig átsegített a holtpontokon: amikor épp kezdtem megfáradni az anyai teendőkben, elterelte a gondolataimat. És utána jólesett újra babázni….
A kisgyermekes korszak egyébként utólag csodálatosan megszépül az emberben. Én azt szoktam mondani, hogy az anyaság által új emberré lettem. Olyan, mintha kicserélődött volna az összes sejtem. Már nem az vagyok, aki egykor voltam: az átélt nehézségek, próbák és örömök mind-mind csiszoltak, formáltak. Például sokkal rugalmasabb, önfeláldozóbb, empatikusabb lettem, és ezért nagyon hálás vagyok.
Mit tehetünk azért, hogy ezen a próbás időszakon úgy menjünk át, hogy a férjünk számára megmaradjunk feleségnek?
Apróságnak tűnik, de fontos: amíg otthon vagyunk a gyerekekkel, addig az otthonunk a munkahelyünk, márpedig a munkahelyére rendesen felöltözik az ember. Ezzel is mintát adunk a gyerekeinknek, és persze a saját hangulatunkat is meghatározza, hogy slamposan flangálunk-e a lakásban vagy az utcán. A másik pedig az, amit már említettem: a rendszeres beszélgetés. Ha mindezek mellett néha el tudunk menni valahová kettesben is, az is új lendületet adhat a kapcsolatunknak.
Hogyan élitek meg Tamással közösen a lelki életeteket, hiteteket?
Mindkettőnk munkája egyben szolgálat is, és amikor a munkánkról beszélünk, akkor óhatatlanul lelki életet is élünk. Napi szinten szóba kerül köztünk például, hogy egy adott kérdésben hogyan vezet Isten, hogy egy nehézség hogyan formál bennünket. Mindemellett az imádságos közösség is nagyon fontos, együtt visszük Isten elé mindazt, ami foglalkoztat minket.
A gyerekeken mennyire tükröződik vissza az, hogy ti hitben jártok?
Lényeges számunkra, hogy hitben nőjenek fel, hogy az imádság, az igeolvasás természetes legyen számukra. Arra is törekszünk, hogy mindenről őszintén, nyíltan beszélgessünk velük. Nincs tabutéma, bármiről kérdezhetnek minket, és ők ezzel szívesen élnek is. Sokan mondják, hogy a korukhoz képest milyen érett gondolkodásúak.
Kell féltenünk a gyerekeinket korunk világától?
Mi tudatosan döntöttünk úgy, hogy egyházi iskolába, óvodába járatjuk a gyerekeket, mert úgy látjuk, hogy egy ilyen közeg sok mindentől megóvja őket. A nap nagy részét külön töltjük tőlük, ezért nem mindegy, hogy ezekben az intézményekben milyen hatások érik őket.
Visszatérve a Family magazinra: kívül-belül igényes, szép, megállja a helyét a világi piacon is. Párhuzamba lehet hozni ezt egy keresztyén nő külső, illetve belső szépségének igényével?
Sok múlik a „csomagoláson”, ezért fontos számunkra, hogy amit kiadunk a kezünkből, az minőségi legyen. Isten is minőségi munkát vár tőlünk. Bár a magazint nem csupán nőknek szánjuk, azt is missziónknak tekintjük, hogy segítsük őket abban, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, ezért hívtuk életre a Felfrissítő hétvégéket. Amerikai gyülekezetekben járva megfigyeltem, hogy ott a keresztény nők milyen természetesen, örömmel élik meg a nőiességüket, például csinosan öltöznek, finoman sminkelik magukat. Én itthon sokszor ennek az ellenkezőjét látom, mintha az lenne az elvárás, hogy egy keresztény nő minél puritánabb külsejű legyen.
Mi az, ami a házasságodban, Istennel való kapcsolatodban, családodban a legnagyobb örömöt okozza neked most?
Hogy hálás a szívem. Alapvetően hajlamos vagyok az elégedetlenkedésre, egy ideje azonban tudatosan törekszem arra, hogy ezen változtassak, és meglássam, Isten mennyi jóval vesz körül, mennyi mindenért lehetek hálás neki. Igaza van Füle Lajosnak, aki így fogalmazott az egyik versében: „A hálából élünk, ha élünk. / Hála nélkül mi más az élet: / szakadéknyi mély hiányérzet, / mibe az ember beleszédül.”
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2019/1
Fotók: Mészáros Péter
