Ezzel a címmel jelent meg 2011. május végén Molnár Róbertnek, a Szeged melletti Kübekháza hívő polgármesterének, egykori parlamenti képviselőnek a könyve, amelyet hamar szétkapkodtak. A könyv már a második kiadását éli és gyanítható, hogy lesz folytatása is… A politikus október 8-án a Deák téri evangélikus templomban rendezett országos missziói napon szolgált. Ezt követően beszélgettünk vele.
Gondolta volna, hogy ennyire népszerű könyvet ír?
Nem a népszerűsége a fontos a számomra, hanem hogy „életszagú” és tartalmas. A könyv engedelmességből született, komoly harcok árán. Nem rólam, hanem valójában minden emberről és arról az Istenről szól, aki bárkit fel tud emelni, aki alázattal eléje borul.
Még a politikusokat is?
Minden embert, még őket is! Tudjuk: ahol megnövekszik a bűn, ott a kegyelem még inkább!
Sokat foglalkozik könyvében a bűnnel.
Mert megsokasodtak népünk életében, illetve azért, mert az igazi istenismeretben kulcskérdés a bűn ismerete. A bűnök valójában falat képeznek Isten és az ember között. Ahhoz, hogy Isten kézbe vehessen, meg kell látni a bűnös, mocskos, nyomorult életünket. Fájnia kell annak, amit tettünk, amit elmulasztottunk, vagy amit gondoltunk. Mert egyszer a gondolatainkkal is el kell számolnunk! Ha a bűneink nem fájnak, semmit sem ér a bűnvallás! Abból csak egy felületes, vallásoskodó, valójában sivár élet származhat.
Isten ennél többet szeretne…
Isten azt szeretné, hogy ne meneküljünk előle. Legyen bátorságunk szembenézni önmagunkkal és kimondani: „Uram, Rád van szükségem! Csőd az életem, a bűneim elnyelnek, jöjj, siess, segíts!” A töredelmes bűnvallást Isten nagyon megáldja.
Elég szokatlan egy politikustól, ahogy a bűneiről beszél. A politikusok nemigen szokták bevallani tévedéseiket, a bűneikről nem is beszélve. Mindig a politika másik térfelén állók szokták azokat a fejükre olvasni.
Pedig a politikában is szükség van, illetve szükség lenne az őszinteségre! A politika csak akkor lesz jobb, ha maguk, a politikusok is jobbá válnak. Ha nagyobb lesz bennük az Isten, míg ők maguk pedig egyre kisebbek. A nagy, tökéletes és mindent tudó politikusainkkal Isten nem fog semmit kezdeni! Jobb magyarokká is csak akkor válhatunk, ha előbb jobb keresztények leszünk…
Sok hívőben ott a kérdés: egy keresztény ember lehet politikus? A politika nagyon gonosz dolog! – mondják.
Szerintem nem a politika gonosz, hanem ahogy azt sokan művelik. A politika Isten eszköze arra, hogy a bűnbe esett és elveszett világban a rendteremtés kereteit megadja.
Ne haragudjon, de ilyet ma nem tapasztalok.
Pedig a politika Isten eszköze, higgye el! Más kérdés persze, hogy ha nem Isten választottai kezében van a vezetés, akkor nemigen lesz áldás belőle. Most megkérdezhetné, hogy akkor miért nincsenek hívők a közéletben? Azért, mert hitüket a templom falai között élik meg, és sajnos sokukból hiányzik a tanítványság, hogy kimenvén a templomokból személyválogatás nélkül tanítvánnyá tegyék a népeket. Amíg a keresztények nem válnak sóvá a világ számára, addig a világ marad hatással a kereszténységre. Világításra kaptunk új életet. Világítani a sötétben! Sajnos Magyarországon nagyon nagy a sötétség!
„Minden hatalom Istentől van!” – ezt írja a Biblia.
Így igaz. A Bibliát olvasva rájövünk, hogy Isten adott az ószövetségi népeknek vezetőket áldásul és átokul. A Bírák könyvébe ástam bele magam nyáron. Mintha a magyar történelem pörgött volna le a szemem előtt. Amikor az akkori zsidó népnek nem kellett az Isten, hanem kellettek a világi dolgok, a bálványok, a matéria, akkor megkapták a filiszteusokat. Mi is száműztük Istent a közéletből, a kultúránkból, az iskoláinkból ezelőtt ötvenegynéhány évvel, és helyette kellett nekünk Lenin meg Marx. Az Örök Élő Isten helyett két, ma már halott ember dogmája. „Ha nektek ez kell, akkor legyen így!” – gondolhatta Isten, és következményként megkaptuk az oroszokat. Minden bűnünknek van következménye, mert az előzmény után mindig jön a következmény. Amit tegnap elkövettek, annak ma vagy holnap, de mindig lesz következménye.
Mi a helyzet ma?
Istent még nem hívtuk vissza!
Az alkotmányunk – szemben az uniós alapokmánnyal – megvallja Istent. „Isten, áldd meg a magyart!” – így kezdődik…
Nagyon nemes dolog! De egyvalamit tudnunk kell: Isten nem papírból dolgozik! Számára az, hogy valahol leírjuk a nevét, még nem jelenti azt, hogy hiszünk is benne, hogy átadtuk Neki a vezetést. Isten a szívek és a vesék vizsgálója. A retorika nála kevés! Senki számára ne legyen ez kérdéses, Magyarország vezetői még nem adták át Istennek az irányítást! Még izzadtságszagúan maguk próbálkoznak, miközben a válság egyre mélyül. Tény, hogy nem akkora már a gyűlölete, mint amilyen korábban volt. Amíg azonban nem Ő lesz népünk, nemzetünk vezetője, ne várjunk áldást!
Hogy lehet Istennek „átadni az irányítást”?
Ahogy a megtért hívők is átadják. Leborulással, töredelmes bűnvallással és annak beismerésével, hogy ők is rászorulnak a kegyelemre. Sok nagyon-nagyon tehetséges politikusunk van minden oldalon. De a tehetség csak egy dolog! A hívők pontosan tudják: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” A bölcsességet Isten adja az övéinek. Ezt nem az egyetemeken oktatják. Isten szerint vezetni csak az képes, aki már maga is vezetett!
Ki lehet akkor Isten szerinti vezető?
Aki már az Övé! Akit Isten már kezébe vett és formál, mert a vezető nem születik, hanem azzá válik. Egyébként Pál Timóteushoz írt első levelének 3. részében a püspökökre irányuló isteni elvárást kell alkalmazni minden vezetőre. Az alázat a vezetőkkel szemben kulcskérdés. Akiben nincs szívbéli alázat, az előbb-utóbb számíthat a bukásra.
Sok magát keresztyén érzelműnek valló vezetőnk van.
Örülök neki. Ugye, tudjuk, hogy gyümölcseiről ismerjük meg a fát? A jó fa jó gyümölcsöt terem… A politikus nem attól keresztyén, hogy kabátja hajtókáján kereszt van, vagy attól, hogy eljár a templomba: lássa a nép, milyen remek ember. A keresztyén politikus jó gyümölcsöket termő…
Olyan sok a bűne ennek a nemzetnek. Van ebből kiút?
Sok állami intézményünk lett mára „nemzeti” jelzővel ellátva, ami nekem tetszik. De a sok nemzeti mellett egyvalami „nemzeti” hiányzik az életünkből. Egy nagy nemzeti leborulás és nemzeti bűnbánat az Isten előtt! Amikor ez megtörténik, akkor kezdődhetnek valójában új lapok a magyar történelemben. Ha erre nem kerül sor, akkor hamarosan jönni fog a nagy nemzeti kiborulás!
Visszatérve a könyvére, nem emlékszem, hogy e témában született volna még egy hasonló mű. Mi vezérelte a megírásban?
Őrállóságom. Minden hívő őrálló! Az őrálló feladata a veszélyre figyelmeztetés. Az őrálló tudja, hogy maga felett is szükséges az őrködés. Isten sokszor engedi a próbákat az őrálló életében. Komoly próbákat éltem át magam is a könyv írása és kiadása kapcsán, és persze előtte és azóta is. Először a számítógépem merevlemeze ment tönkre, benne a kézirattal. Térdre borultam Isten előtt. Két év munkáját tartalmazta. Aztán az egyik barátomnak nagy nehezen sikerült visszahoznia. Aztán az egyik ismert könyvkiadó vezetője tudtomra adta: „Ebből a könyvből jó, ha 200 darabot el lehet adni.” Amikor már nyomdakészre volt tördelve a kézirat, a másik kiadó vezetője közölte: „A központjuk – anyagi okokra hivatkozva – letiltotta a könyv kiadását”. Amikor már a második kiadó is nemet mondott, Isten ismét térdre és imára késztetett, majd a leborulásom után még az nap este utat is mutatott egy mellbevágó igemagyarázat által. Másnap már az isteni bátorítás jött, amikor egy addig ismeretlen bajai asszony – aki nem is tudta vergődésemet – telefonon felhívott a hivatalban és azt mondta: „Polgármester úr, meg ne tessék hátrálni a könyve kiadása kapcsán, mert áldásokat fog hozni sok ember életében!” Hálaadással borultam ismét Isten elé, majd letettem a golyóstollat, autóba ültem és bementem az első utamba kerülő szegedi bankba, hogy hitelt vegyek fel a nyomtatásra. Elhajtottak. Aztán a következő bankban kaptam hitelt és megjelenhetett a könyv. Újólag megértettem: hittel és alázattal naponta Isten elé kell borulnom. Akkor Ő vezet, felemel, és mindenben gondot visel rólam…
Solymosi Lajosné
Híd, 2011/4.
