Veress Istvánt, a Kővágóörs–Révfülöp–Kapolcs Sion Evangélikus Egyházközség lelkészét Erdészné Kárpáti Judit kérdezte.
A te hitedben milyen helyet foglal el Jézus Krisztus és a Szentlélek?
Életem különböző stádiumaiban jelentek meg a Szentháromság személyei. Először az Isten volt, aki számomra evidens valóságként létezett. Úgy éreztem, mintha Jézus miatt a hitemnek, bizalmamnak meg kellene oszlania.
Eredetileg orvosi egyetemre készültem. Dolgoztam egy laborban, ahol komoly kutatók vettek körül, akiknek mégis sok, főként az istenismerettel összefüggő gondot láttam az életében. Közben engem is egyre jobban kezdett érdekelni Isten. Végül a lelkészi pályát választottam, mert fontossá vált számomra megismerni az ő igazságait, és ebben akartam segíteni másoknak is.
A teológián számomra Jézus volt a nagy kérdés, és a Szentlélek harmadlagos volt. Megértettem, hogy Jézus nélkül az Atyaisten sem ugyanolyan – az ő szeretetével, megbocsátásával –, de ez egyelőre egy „se vele, se nélküle” módon jelent meg.
Jézust nem is szólítottad meg addig?
Nem! Az egyik legnagyobb munka az volt, hogy elfogadjam őt és elhiggyem azt, ami történt. Erre jó volt a teológia, ahol objektív igazságokat és bizonyságokat is hallhattam Jézusról.
Így lettem lelkész. Akkor már Jézushoz is imádkoztam – ahogy ezt másoknál megfigyeltem. Bíztam abban, hogy ennek valahogy működnie kell. Szerettem volna megfelelni minden elvárásnak, és ebben vezetni az embereket, de közben valami nagyon hiányzott az életemből. Beszéltem Jézusról, de nem ismertem őt.
Elmondtam a problémámat egy jó ismerősömnek, aki látta, hogy a fejemben sok minden rendben van, de a lényeg még nem jutott el a szívemig. Ő elhívott egy evangelizációra. Ott nekem sok mindent mondhattak volna, ami nem szólít meg. De ez hangzott el: „Akinek még nem Jézus az Ura, neki adhatja az életét…” Láttam, hogy az életem nem úgy néz ki, mint akinek Jézus az Ura. Egy gazdátlan kutyára hasonlított… Akkor azt mondtam: „Názáreti Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Átadtam neki az életem – ami előtte soha nem történt meg. Ő azonnal válaszolt, nagy békességgel, szinte fénnyel. Kihozott abból a mélységből, amelyben voltam, és hatalmas örömöt adott. A tanulmányaim alapján ráismertem, hogy ez a Szentlélek, akiről tudtam, hogy valahol ott kell lennie az „egyenletben”, de kimutathatatlan. Akkor viszont betöltötte az életem, és Jézus nagyon közel került hozzám.
Ott döbbentem rá, hogy a Szentlélek egy olyan valóság, aki Jézussal kapcsolatban mindent életté tesz. Isten jelenlétét egy gondolati valóságból átható, a fejem búbjától a lábujjam hegyéig érezhető valósággá teszi. Ezután nem kérdés Isten szeretete, ahogy egy kisgyermeknek sem az édesanyjáé, akinek az ölében ül. A Szentlélek vezet és tanít is a Szentíráson keresztül, amit attól kezdve jobban megértettem.
Mi akadályozhatott téged abban, hogy korábban megtörténjen veled ez a találkozás Jézussal?
Nekem az önmagam jóságában való hitemet kellett elveszítenem. Ehhez azt kellett megélnem, hogy a családom, a kapcsolataim kezdenek összeomlani. Azt éreztem, hogy nem áldás vagyok azok számára, akik között élek, hanem inkább átok.
Amikor az ember eljut az élete végességének megérzésére és látja, hogy nem képes megfelelni az elvárásoknak – mint a gazdag ifjú Jézus előtt –, akkor szólalhat meg számára a jó hír. Jézus szabadulást ad, és be tud tölteni élettel, azáltal, amit a kereszten tett értünk. Ő kopogtat a jó hírrel, és ha elfogadjuk, ő lép. Ezután nem mi tesszük, ami történik.
Néha keresztyének megtérés után azt mondják: „ismerem Jézust, megváltott”, és azt gondolják, hogy már el kell boldogulniuk ezután. Jézus tudja, hogy ez nem megy. Szükségünk van a Szentlélekre és az igére, ami által szól.
A Szentlélek hogyan hozhat új ötleteket, változást az egyházban?
Félünk attól, hogy hova fog vezetni minket a Szentlélek, ezért egy kis dobozt készítünk neki. Pedig ő egy gentleman, nem tolakszik előre. Attól is félünk, hogy nem csinál semmit – ezért úgy jelenítjük meg, hogy az se baj, ha nem jelenik meg…
Nem kell keresni azokat a megnyilvánulásokat, amelyekben a Szentlélek jelen van. Amikor pedig megjelenik, akkor figyelemmel van ránk és a környezetünkre is. Nem akar senkit megbotránkoztatni. Ne féljünk a Lélek erejétől! Ő adja az életet, az elevenséget az egyházban is, és erre az életre nagy szükség van a mai világban.
Híd, 2023/3.
