Polgármester, sportriporter, festőművész, háztartásbeli, kovácsmester, jogász, teológus, színházrendező, nővér, szívsebész, külkereskedő, templomgondnok, háziorvos, filmrendező… A közös bennük: Isten gyermekeinek vallják magukat.
Büky Annával, a huszonegy bizonyságtételt tartalmazó Megtérés című könyv szerzőjével beszélgettünk.
A korábbi könyveid inkább a világ felé sikeresnek célzott témával készültek el. A megtérés szó erősen egyházi, keresztyén tartalomra utal. Miért lett ez a téma?
A mindennapi naplóírásból formálódott ki, hogy könyveket kezdtem írni. Életem különböző szakaszaiban különböző témák érdekeltek. A Megtérés című könyv egy hosszabb folyamat eredményeként született. Kamaszkori érzésem, hogy az írás Isten ajándéka, átalakult azzá, hogy az életem is Isten ajándéka. Egyszercsak pedig észrevettem magamon, hogy Isten érdekel a leginkább.
Mi számodra a megtérés jelentése?
Megírtam egy könyvet a megtérésről, de elgondolkodtam arról, hogy az én szemléletváltásomról tudnék-e beszélni. Nálam ez már negyvenéves korom fölött történt, egy hosszabb periódusként. Elementáris erejű változást hozott az életembe a megtérésem. Sok előzménye volt, például jellemző volt rám, hogy mindent erős becsvággyal tettem, és mindenben törekedtem a tökéletességre. A legtökéletesebb feleség és édesanya akartam lenni, a munkámban is ez volt a célom. A harmincas éveim közepén mégis egy zuhanó alászállásban találtam magam. Közben nem értettem, hogy ha van egy ilyen isteni ajándékom, miért történik velem ez a sok szörnyűség.
Isten felé vitt ez a reménytelen állapot?
Igen! Az vitt felé, amivel addig, a világi életemben egyáltalán nem akartam foglalkozni; hiszen abszolút nem voltam hajlandó észrevenni, hogy milyen hibákat követek el. A bűnkérdést maximálisan elhessegettem magamtól, úgy éreztem, hogy ez maradi, vallásos szöveg. A legnagyobb gondnak is azt hittem, hogy egy maradi nő életét élem. Amikor tönkrement a házasságom, azt gondoltam, hogy most jön a karrierista nő élete. Nem akartam meglátni azt, hogy hol követtem el én a hibákat és a valódi bűnöket is.
Ekkor olyan mértékben lépett be az életembe Jézus, hogy ennek hatására elkezdtem olvasni a Bibliát, és másfél éven keresztül minden este eljártam egy ferences templomba, és vasárnap evangélikus istentiszteletre.
Rádöbbentem, hogy különböző szerepeket játszottam eddig, ezekben tetszelegtem, most pedig felfedeztem a valóságot.
Milyen körülmények között született a Megtérés című könyv?
Körülbelül nyolc év telt el ezután. Végigolvastam a Bibliát. Egy imádság során éreztem, hogy elönt az a lelkiállapot, ami egy könyv megírására késztet. Kértem Istent, hogy mutassa meg, mit kell írnom. Rájöttem, hogy ezúttal nem nekem kell kitalálnom egy történetet, hanem meg kell hallgatnom másokat nagy odafigyeléssel, alázattal. Isten ajándéka volt, hogy engem – aki nem vagyok egy közösségi ember – az írás által olyan emberek közösségébe helyezett, ahol én is jól érezhettem magam.
Kértem őket, hogy küldjék el kedvenc bibliai igéjüket, ezekre tekintettel készültem fel az interjúkra. Egyébként semmilyen elvárásom nem volt sem az interjúalanyokkal, sem a könyvvel kapcsolatban. Végig éreztem a szentség iránti megrendültséget, és így közelítettem meg az interjúalanyokat is.
Változtatott rajtad a könyv elkészítésének időszaka?
Már a könyv is a következménye egy lelkiállapotnak. Ebben a folyamatban alapvetően képes voltam rendet tenni az életemben. Rákérdezek Istennél a hibáimra és felismerem azokat, az apró bűnöket is. Igyekszem a folyamatos önvizsgálatra – nem azért, hogy magamat kínozzam, hanem azért, mert feltárult előttem egy másfajta élet. Ha Jézus Krisztusra tekintek, másképp élek, másképp cselekszem, számomra csak ő lehet a követendő példa. Felé szeretnék haladni, ez a megrendíthetetlen valóság. Az, hogy egyáltalán meg mertem és meg tudtam írni egy ilyen könyvet a megtérésről, az egy hosszú előkészítő folyamat eredménye. Ezt pedig nem én indítottam el, ebben biztos vagyok.
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2016/3.
