Németh Krai Gina artistának a Krisztussal való találkozás megváltoztatta az életét. A különleges cirkuszi életformáról és a Jézus útján való járásról beszélt a Magyar Evangélikus Rádiómisszió stúdiójában, ahol Szeverényi János kérdezte őt.
A Facebookon keresztül ismerkedtünk meg, ahol az általam feltett napi igei üzenetekre reagáltál. Megtudtam, hogy artista vagy, és élő hitű keresztyén. Mióta foglalkozik a családod cirkusszal?
Legalább kilenc generációra visszamenőleg tudjuk, hogy a felmenőink cirkuszosok voltak. A Picard-ág már a francia forradalom idején cirkuszosként működött.
Ti hogyan éltetek a családoddal?
Jártuk a falvakat és mindennap máshol mentünk iskolába a testvéreimmel.
Már gyerekként is volt feladatod az előadásokon?
Négy-öt évesen megengedték, hogy a kígyótánccal szerepelhessek az unokatestvéremmel. Ez nagy boldogság volt számomra. Aztán nyolc-tíz évesen édesapámmal összeállítottunk egy akrobata számot.
Milyen számokban vettél részt a cirkuszban? Mit tanultál meg? Azért kérdezem múlt időben, mert említetted nekem, hogy néhány éve nem a hagyományos cirkuszos életet éled.
Szerepeltem egykerekű biciklivel, bűvészkedtem anyukámmal. A légtornászat nagyon megtetszett nekem. Ezt tanultam meg tizenhárom évesen, és nagyon megszerettem. Emellett tanultam kézen állni, zsonglőrködni. Mindent kipróbáltam: lábzsonglőrködést, dróton sétálást, de mindenkinek van egy valami, amiben a legtehetségesebb, nekem ez a légtornászat.
Volt baleseted?
Egyszer leestem és elég komoly sérülést szenvedtem. Eltört a medencém, a szeméremcsontom, a bordáim, a csuklóm fent volt a könyökömnél. Ez egy előadás alatt történt Romániában. Egy kis városban voltunk, ahol még röntgen sem volt a kórházban. Végül Budapesten, a baleseti sebészeten raktak össze. Utólag tudtam meg, hogy az értem induló helikopter útközben lezuhant, ezért végül mentővel szállítottak. Nagy szerencsém volt, a medencémet nem kellett megoperálni, mert nem mozdult el. Az izmok összetartották. Egy hónapig kellett mozdulatlanul feküdnöm, csak a csuklómat műtötték meg. Biztatott az orvos, hogy ha betartom, amit mond, újra teljes értékűen tudom majd használni. Azért volt bennem félsz, de mivel nem találtunk másik légtornászt, a gyógyulásom után muszáj volt újra szerepelnem.
Most mivel foglakozol?
Tarantula kiállítással utazunk; madárpókokat mutatunk be. Ez a cirkuszihoz hasonló életforma, csak itt nincs előadás. Nyáron sátrat állítunk erre a célra, télen plázákba vagy művelődési házakba megyünk. A férjem kérésre kiveszi a madárpókokat, és meg lehet simogatni őket, de sokan félnek tőlük.
2017-ben hitre jutottál. Milyen utad volt a megtérésig?
Azt megelőzően lelkileg nagyon rossz állapotban voltam. Megromlott a kapcsolatunk az élettársammal, szét is váltunk. A nagynéném beszélt arról, hogy az Úr Jézussal boldog életem lehet. Ez kicsit idegen volt a számomra. Bár a cirkuszosok vallásosak, de megtérésem után rájöttem, hogy inkább babonásak voltunk.
Furcsán hangzott, hogy Jézussal van boldog élet, mégis nagyon vonzott. A nagynéném egyszer elhívta a lelkészt, aki azt mondta, hogy először tegyem rendbe a kapcsolatomat Istennel, és akkor ő helyre fogja tenni az életem többi részét. Ez nagyon elgondolkodtatott. Kaptam egy könyvet Spurgeon napi áhítataival, amit olvasgattam, és elkezdtem imádkozni a magam módján. Később eljutottam a biatorbágyi misszióba. Ott megtértem, Jézust befogadtam a szívembe, és olyan boldogságot kaptam, amit soha azelőtt nem éreztem.
Hogyan fogadtak Biatorbágyon?
Meglepett, hogy milyen kedvesen fogadtak, annak ellenére, hogy miniszoknyában, tűsarkú cipőben érkeztem, műkörömmel, festett hajjal. Az ottaniak nem így néztek ki, mégsem botránkoztak meg. Olyan szeretettel fogadtak, amilyet korábban nem is tapasztaltam.
Hogy lehet megtérni, mit jelent ez?
Először is felismertem, hogy nem tudom az életemet jó irányba állítani. Rájöttem, hogy csődben vagyok és elfogadtam, hogy Isten az, aki helyre tudja tenni az életemet, és ő az, aki boldoggá tud tenni. Sok mindenre rávilágítottak, például hogy bűn házasságon kívül együtt élni, és hogy nem úgy viszonyulok a családtagjaimhoz, ahogy kellene. Elismertem, hogy nem jól csináltam eddig, és kértem Isten segítségét. Elmondtam az összes bűnömet az Úr Jézus Krisztusnak, ő elvette azokat, én pedig fellélegeztem.
Azt mondták, hogy ezután hívhatjuk a Szentlelket a szívembe. Igazából, amikor ezt megtettem, nem hittem el, hogy meg fog történni, hogy eljön. Mégis megkaptam azt a boldogságot, szeretetet, amit nem lehet szavakba önteni. Aki nem éli át, nem tudja, hogy az élet értelméről marad le.
Azóta eltelt hat év, látható, hogy nem csupán átmeneti élmény volt ez számodra. Hogyan tekintesz vissza az elmúlt időszakra?
Elkezdtem imádkozni egy férjért. Nem gondoltam volna, hogy az élettársam fog megkeresni azzal, hogy nagyon szeret és el akar venni feleségül. Biatorbágyon azt mondták, hogy keressem a kapcsolatot a reformátusokkal vagy az evangélikusokkal, és majd segítenek hitben fejlődni, megmaradni.
Bementem egy asszony órára Lajosmizsén. Olvastuk az igét, és egyszer csak azt válaszolta az Úr a kérdésemre, hogy ne aggodalmaskodjak. Megértettem, hogy Jézus egyben akarja tartani a családokat, nem szétzilálni. Úgy döntöttem, hogy elfogadom a volt párom közeledését. Összeházasodtunk, és tényleg az Úr formálta ezt így, mert nagy áldások vannak az életemben. A férjem is meghallgatja reggel az igét. Édesapám kezdetben még a házból is kizavart, amikor a sógornőmmel imádkozni akartunk, később már megengedte, hogy imádkozzak mellette, igét olvassak neki.
Mostanában Szlovákiában tartózkodtatok. Hogy zajlik az élet ilyenkor? Elmentek egy helyi gyülekezetbe?
Mindig elmegyek a gyülekezetbe ott, ahol éppen vagyunk. Pozsonyban egyszer lerobbant az autó a belvárosban. Harminc méterre állt egy katolikus templom, ahol magyarul szólt az igehirdetés. Ott megismerkedtem egy asszonnyal, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nagymegyeren élő hitű reformátusokat ismertem meg, egy Szenc melletti pici faluban csodálatos bibliaórán vettem részt.
Mondhatjuk, hogy a munkatársak, a család számára misszionárius is lettél?
Az utazóknak el kell mondani az evangéliumot, mert senki nem mondja nekik. Nagy részük rokonom is, felelősséget érzek irántuk.
A lányod mivel foglalkozik?
Ő huszonöt éves, Veronába járt artista iskolába. Tizenháromtól tizennyolcig éves koráig tanult ott, és csak a szünetekben jöhetett haza. Nehéz volt elengedni, de ezt a szakmát csak fiatalon lehet megtanulni.
Sokat utazol, közel vagy a való élethez. Milyen ez a kor, milyenek az emberek, hogy látod őket? Hogy érzed a keresztyénség felelősségét a mai világban?
Mindig az felsorolás jut az eszembe, hogy az utolsó időkben milyenek lesznek az emberek: hitetlenek, önzők, pénzsóvárak... Azt látom, hogy mindent elfogadnak, csak az evangéliumot nem.
Minden hitre jutott keresztyén misszionárius is. Mennyire töltik be a hívők ezt a küldetést?
Jobban oda kellene figyelnünk egymásra. Vegyük észre azt, aki bajban van, és segítsünk. Fontos, hogy tudjanak róla, hogy Jézusnál van segítség, mert ha látszólag nem is hallgatnak meg, de amikor nehéz helyzetbe kerülnek, eszükbe juthat, hogy hová fordulhatnak.
Milyen bibliai szereplőket kedvelsz?
Eszter személye kedves számomra. Azt az alázatot nem lehet tanulni, amit nála látunk. Van egy imacsoportunk a nagynénémmel, a Messengeren hetente egyszer beszélgetünk, imádkozunk. Most éppen Mártáról olvastunk, őt is szeretem.
Van olyan ige, amelyik különösen fontos számodra?
A „Ne aggodalmaskodj!” felszólítás az egyik, és az, hogy „alkalmas és alkalmatlan időben is” szóljuk az evangéliumot (2Tim 4,2). Kérni kell az Úrtól, hogy szeretettel tudjunk tenni ezt, és meg kell tanulni hallgatni is.
Az interjú elhangzott a Magyar Evangélikus Rádiómisszió műsorában, és meghallgatható ITT.
Híd, 2024/1.
