Dai Qi tizenkilenc éves kínai fiatalember, akinek családja születése előtt költözött Magyarországra. Ismeri és szereti mindkét hazáját, elmondása szerint a magyar nyelvben azért jártasabb. A Bibliát viszont kínaiul olvassa, és hétről hétre ezen a nyelven szól hozzá az Ige az egyik budapesti, kínaiakból álló keresztyén gyülekezetben.

 

Szüleid milyen vallásúként érkeztek Magyarországra?

Ők egyáltalán nem vallásosak, régebben sem voltak azok. Apukám most kicsit érdeklődik a buddhizmus iránt.

Itt, Magyarországon a keresztyénség felé is kézenfekvő lenne nyitniuk – Te például ezt tetted.

Úgy gondolom, hogy minden emberben van egy olyan rész, amit próbál valahogy betölteni. Én két-három éve sokat számítógépeztem, és mindig valami hiányérzetem volt. Úgy éreztem, hogy az erdőben vagyok, és nem tudom, merre kellene menni. Akkor az egyik unokatestvérem meghívott egy kínai református gyülekezetbe. Éreztem, hogy más ez a közösség, nagyon megtetszett.
Csak fiatalok voltak azon az alkalmon, amelyen először részt vettem. Sok fiatal jön ide céltalanul, és itt nagyon sokat változnak személyiségükben, gondolkodásukban. Hozzám hasonlóan előbb-utóbb meg is térnek, és már a szüleikkel együtt jönnek a vasárnapi alkalmakra is.

Mit jelent számodra a megtérésed?

Biztonságérzetet. Tudok hinni valakiben, tudom, hogy minden, ami történik – akár jó vagy rossz –, azért van, hogy Isten nekem egy jobb jövőt szánjon.
Megtérésem előtt eléggé szkeptikus voltam. Rengeteg kérdésem volt a lelkészem és a hívő unokatestvérem felé. Aztán már személyes kapcsolatom is kialakult Istennel. Megtapasztaltam, hogy meghallgatja az imáimat, kisebb-nagyobb csodák is történtek velem ezalatt.

Mit adott hozzá Jézus megismerése a hitedhez?

Jézus személyes megváltónk. Azért élünk itt, a földön, hogy megismerjük Őt, és a körülöttünk élőknek is hirdessük.
Az örök életet is Ő adja, de az még annyira homályos, hogy milyen lesz, hogy inkább még Istenre bízom. Én most azzal foglalkozom, hogy hogyan tudnék minél több embernek segíteni a földi életemben. Gyerekkorom óta orvos szeretnék lenni, a gyógyításon keresztül szeretnék segíteni abban is az embereknek, hogy megismerjék Jézust.
Amikor még nem tértem meg, inkább magamnak való voltam, az volt a célom, hogy minél több pénzem legyen majd. Most már teljesen másképp látom a világot. Abban hiszek, hogy ezen a földön tényleg csak azért vagyunk, hogy megismerjük Jézust.

Érzel felelősséget másik hazád, Kína, és a kínai emberek felé?

Örülök, hogy egyre több a keresztyén ott, és az itteni kínaiak is egyre többen hisznek Krisztusban. Először viszont azt szeretném, hogy a családom keresztyénné legyen. Hiszek abban, hogy ha a szüleim látják, hogy kitartóan járok gyülekezetbe és teszem a dolgomat, tanulok, akkor egy idő után megértik, hogy Jézus formál át engem. Ha érdeklődni kezdenek, meghívhatom őket is a gyülekezetünkbe. Eleinte amikor vizsgára készültem, azt mondták, hogy ne menjek templomba, de mára megszokták, hogy minden vasárnap és pénteken a keresztyén közösségbe járok.

A Bibliához hogyan viszonyulsz?

Ez Isten szava, és soha nem lehet kiolvasni. Mindig új iránymutatást, nyugalmat, szeretetet kapok belőle. Változó módon olvasom, sokféle bibliaolvasó terv van már telefonra is.
Mostanában Ábrahám történetével foglalkozom. Szinte lehetetlen volt, hogy megszülessen kilencven évnél idősebb feleségétől a fia, és egy nap azt mondta neki Isten, hogy adja neki azt a fiút. Neki pedig olyan erős hite volt, hogy szinte várakozás nélkül elindult feláldozni. Azt gondolhatta: „Istenem, te adtad a fiam, akkor most visszaadom Neked”.
Isten gyakran el akar venni vagy adni akar nekünk valamit. Ilyen erős hitre van szükségünk, hogy el tudjuk fogadni, amit nekünk szán.

Erdészné Kárpáti Judit

Híd, 2016/2.