Nemrégiben megismerkedtem egy édesanyával, aki zsidó hitben nevelkedett fel. Férjével együtt egy tizenéves korú fiút nevelnek, aki számára igyekeznek mindent megadni. Ez meg is látszik a kitűnő iskolai eredményein. Beszélgetésünkkor arról kérdeztem, ki és mi hatott az ő, illetve a fia nevelésére.
Ki hatott rád a legjobban gyermekkorodban?
Nagymamám volt rám a legnagyobb hatással, aki tizenhárom éves korában koncentrációs táborba (Buchenwald) kényszerült. De hazatérve onnan, és a betegségekből felépülve később mégis képes volt életet adni édesanyámnak. Így születhettem meg aztán én is.
Miben volt rád hatással szeretett nagymamád?
Abban, hogy nem az ő saját akaratát erőltette rám, hanem teret hagyott nekem. Azt vallotta, hogy akkor tágul a gyermek látása, ha mindent megismerhet, amire kíváncsi, amire vágyik. Így számos programot szervezett gyerekkoromban, hiszen nekem is igyekezett megadni, amire én vágytam. Valamint mindig meghallgatott, és ha kérdeztem őt, mindig válaszolt rá.
Hogyhogy nem a szüleidet említed?
Ők sokat dolgoztak kiskoromban, és mivel együtt laktunk a nagymamámmal, vele nőttem össze lelkileg.
Nagymamád sokat szenvedett Buchenwaldban. Mire tanított a szörnyű tapasztalatokat átélve?
Arra, hogy nem szabad senkit sem lenézni, sem elítélő, lenéző véleményeket hangoztatni. Mindezt azért is mondta, mivel látta a táborban, ahogy a cigány édesanyák maguktól beálltak a „derítőbe”, vállukat szorosan összevetve, csak hogy a gyermekeik fennmaradhassanak, ne fulladjanak bele az ürülékbe. Tehát: nem nézek le senkit, minden ember önálló, szuverén egyén. Ezen kívül arra figyelmeztetett: legyek óvatos és éber, vagyis mindig figyeljem a világot magam körül. És az igazságérzetemre is hatott még nagyon: bárkiért bármikor kiállok, ha az igazság úgy kívánja.
Térjünk át a fiad nevelésére. Milyen elveket igyekeztél megvalósítani?
Családomban mindig is nagyon fontos volt a mesemondás „szájból”, így én is erre törekedtem. Valamint az elalvás előtti éneklés sem maradhatott soha ki. Összességében engem partnerként kezeltek, komolyan vettek, ezért így tettem én is. Azt az elvet követtem, hogy egy gyermekkel nem lehet csöndben ülni, vagy őt a tévé elé ültetni – nem is volt tévénk sokáig. Ahogy velem is mindig beszélgettek, én is mindig párbeszédre, élő kapcsolatra törekedtem. Aztán a tanulás fontosságát említeném még meg: a jó anya azt nézi, hogy mi érdekli a gyermekét, és ebbe az irányba segíti előre – kihozva belőle a maximumot –, hogy eljusson majd valahova.
Hogyan változott a zsidó családkép az elmúlt évtizedekben?
Az édesanyák sokkal tanultabbak lettek. Az édesapák pedig aktívabban részt vesznek a gyermekekkel kapcsolatos döntésekben, mint a régi időkben. Hiszen elvárják – a legtöbb esetben –, hogy fiúgyermekük vegye majd át tőlük a munkát. A lánygyermekeket időben felkészítik a háziasszonyi szerepre és a gyermekvállalásra, mert fiatalon alapítanak családot. Ebben a karrier semmilyen akadályt nem jelenthet.
További szép sikereket a nevelésben! Köszönöm a beszélgetést.
Balog Eszter
Híd, 2012/2.
