Beszélgetés Henderson Dáviddal
Az olvasók egy része a Voice című televíziós műsorból ismerhet. Egy keresztyén dallal futottál be, sok szűrőn átjutottál, élő műsorokban is láthattak, hallhattak. Nagy hatást gyakorolt az életedre ez a történet. Például kapcsolatba kerültél Caramellel, tanulsz énekelni, énekesi pályára szeretnél menni.
Igen, próbálkozom, keresem az utamat.
Belekerültél a televíziós forgatagba, hogy érezted magad benne?
Amikor az első Megasztár ment a tévében, azt mondtam kilencévesen, hogy majd én is ott szeretnék állni. Persze akkor mosolyogtak. Aztán tizenhét évesen tényleg ott lenni fantasztikus érzés volt! Hogy azt csinálhatom, amit szeretek és ez sok embernek tetszik. Persze voltak nehezebb pillanatai is az ottlétnek, látni, hogy milyen dolgok mennek a háttérben egy ilyen műsornál, amik nem feltétlenül rosszak, csak nagyon mások, mint amit én keresztyénként megszoktam.
Hogy viselted a sikert? Ilyenkor jelentkeznek a rajongók, a lányok.
Szerintem elég jól ment, bár voltak nehezebb pillanatok, de a barátaim és a családom mindig megmondták, hogy hogyan nem kellene viselkedni. A gyülekezetem is sokat imádkozott és támogatott, hogy ember tudjak maradni, normális gyerek tudjak lenni. Igen, a lányok is próbálkoztak, de nekem akkor már barátnőm volt, a mostani menyasszonyom. Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz a jövőnk, de próbáltam hűséges maradni. Sokat imádkoztam akkoriban, nem volt könnyű időszak.
Keresztyén hívő ember vagy. Ebben az egész folyamatban a gyülekezet imádkozott érted? A sikeredért is imádkoztak?
Igen, a sikeremért is imádkoztak. Sokan úgy gondolják, hogy nem kellene keresztyénnek világi műsorban próbálkozni, de úgy gondoltam, hogy én is csak egy tizenhét éves srác vagyok, kipróbálom, mit tudok, esetleg megismerik a zenémet. Amikor kérdezték, hogy ki vagyok, mi vagyok, elmondtam. Nem én erőltettem, őket érdekelte. Úgy gondolom, hogy amikor kiállok, nem kell, hogy prédikáljak, de ha kérdeznek, beszélek a hitemről.
Beszélj egy kicsit a családodról!
Édesapám amerikai, Tennessee államból jött ide 1990-ben misszionáriusként. Édesanyám magyar, hárman vagyunk testvérek. Édesapám egy gyülekezet pásztora.
Akkor te Amerikában magyar vagy és Magyarországon amerikai?
Igen, pont így fogalmaznám meg én is.
Ez nem zavar időnként téged?
De, persze, hogy zavar. Nehéz megtalálni a helyemet, de próbálom Istenbe helyezni az identitásomat, mert Ő mindenhol ugyanaz, Vele én is mindenhol ugyanaz tudok lenni.
Ha őszinte vagyok, nem könnyű így Istent megtalálni, sok mindent nem értek az életemben. Ez nekem is egy nehéz harc. Erről született egy dal, amit Caramel írt nekem, a címe: Felhőtlen. Akinek van füle a hallásra, az érti, hogy mi a mögöttes tartalom. Arról szól, hogy nemcsak a hegyen járunk, hanem lent a völgyben is, sokszor vagyunk gyengék és fáradtak, nehéznek érezzük az életet, de akkor is meg tudjuk látni a szépet és a jót, és érezzük, hogy Isten velünk van, nem vagyunk egyedül.
Kicsit te is misszionáriusnak érzed magad abban az értelemben, hogy szeretnél a zenével Istenhez terelni embereket?
Ebbe így nem gondoltam bele. Én csak azt tudom, hogy ami a szívemen, az a számon, ha kérdeznek, akkor nem fogom kihagyni Istent a beszélgetésből, onnan pedig az Ő dolga, hogy kit érint meg.
Most Szegeden beszélgetünk egy ifjúsági kulturális centrumban. Napok óta együtt utazunk fiatalokkal, keresztyénekkel, énekesekkel, zenészekkel. Jártunk Aradon, Kiskőrösön, Debrecenben. Minden este kiállsz az emberek elé, tegnap például ezer embernek daloltál. Ez mindenképpen misszió, hatást gyakorolsz az emberekre.
Szoktam imádkozni, mielőtt kimegyek a színpadra, hogy ha Isten akar szólni rajtam keresztül, vagy ha meg akar érinteni embereket, akkor ez történjen meg. Az egész sikert nem tudhatom be magamnak, de egyébként nagyon jó érzés, hogy azt csinálhatom, ami kiskorom óta az álmom volt.
Egy kicsit felfordult, megbolondult világban élünk, ahol a környezet többnyire nem a keresztyén értékeket hordozza. Lehet egyáltalán 2014-ben, a XXI. században egy fiatalember keresztyén Budapesten?
Ez attól függ, hogy az ember mit ért azon, hogy keresztyén. Azt próbálom bemutatni, hogy a keresztyén fiatal ugyanolyan fiatal, mint a többiek. Beszélgethet, hülyéskedhet másokkal, hallgathat zenét, ha elmúlt 18 éves, megihat egy sört. Élheti az életét, de úgy, hogy az Istennek tetsző, és a Biblia értékrendje szerinti legyen. Meg kell mutatni az embereknek, hogy a keresztyének nem olyanok, akik fél méterrel a föld fölött járnak, mert olyan szentek. Nekik is vannak problémáik, küzdelmeik. Nekem is, a családomnak is volt sok nehézségünk. Sokszor kérdeztem Istentől: Hogy tehetted ezt? Mindig rájöttem, hogy nem Ő tette.
Említetted, hogy 19 éves vagy és menyasszonyod van. Erre lehet, hogy valaki azt mondja, hogy először élj, tapasztalj, aztán majd ráérsz elkötelezni magadat.
Én megtaláltam a társamat, nem volt szükségem próbálgatásra. Nagyon régóta ismerjük egymást. Kapcsolatunk elejétől fogva imádkoztunk, beszélgettünk egymással, a szüleinkkel és kitartottunk egymás mellett. Ha ez nem Istentől lenne, akkor ez alatt az időszak alatt már ezer helyzet adódott volna, hogy szétmenjünk. Senki nem mondja, hogy könnyű hűségesnek maradni, de úgy gondolom, hogy ha valakit szeretünk, akkor ez szükséges.
Semmi értelme járni valakivel, de közben tudni, hogy ennek egyszer úgyis vége lesz, nem ő lesz a párom. Miért raboljuk el mástól, az ő jövendőbeli társától az együtt töltött időt? Akkor kell a párkapcsolatba belemenni, ha mindketten biztosak benne. Persze az első egy-két hétben ebben senki nem lehet biztos, hiszen meg kell ismerni egymást. A határokat be kell tartani.
17 évesen országosan ismertté válsz, 19 évesen eljegyzel egy lányt. Akkor húszévesen házas leszel, 24 évesen már négy gyereked lesz, vagy hogyan tovább?
Ezt még nem tudom, néha még én is gyereknek érzem magam.
De vőlegény vagy!
Igen, és jó is annak lenni. Jó erről másoknak is beszélni, hogy én kitartottam egy lány mellett, szeretem és eljegyeztem. Ez mindenkit meglep, néhányan azt mondják persze, hogy hülye vagyok, de egyre többen pozitívan reagálnak.
Mit tanácsolsz azoknak, akik keresik Istent?
Az a fontos, hogy Istent annak lássuk, aki. A lényeg, hogy ki nekünk az Isten. Az, aki büntet és villámokat szór a világra, vagy egy szerető Atya, akinek mindig van ideje számunkra. Isten a legjobbat akarja nekünk, sokszor nem azt, amit mi a legjobbnak gondolunk és kérünk Tőle, hanem azt, amire ténylegesen szükségünk van. Olyan, mint egy gondoskodó szülő. Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy így gondoljon Istenre és így közeledjen hozzá.
Nyilván szereted a Szentírást, vannak kedves részeid?
Amikor kicsi voltam, a Dávidról szóló történek voltak a kedvenceim, mert én is Dávid vagyok. Nagyon menő volt, ahogy legyőzte Góliátot. Mostanában van egy kedvenc igerészletem: „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”. Ez számomra azt jelenti, hogy amikor fáradt vagyok, amikor semminek érzem magam, akkor látom, hogy Isten mégis tud cselekedni.
Kívánom, hogy az Úr vezessen egész életedben, köszönöm a beszélgetést.
Szeverényi János
Híd 2014/2.
