Takáts Tamással már régóta ismerjük egymást. A Karthago rockegyüttes énekese, a Takáts Tamás Blues Band frontembere, az East együttes (iLAND Band) tagja kedves ismerősöm, akivel mindig szívesen folytatok eszmecseréket. Mostani beszélgetésünkben a határokat feszegettük.
Kedves Tamás, kereken húsz éve adtad át az életedet Istennek. Ezalatt hogyan formálódott benned a határ fogalma?
Mikor keresztyén lettem, történt egy fizikális határátlépés is, hiszen a hitvalló keresztség által beléptem Isten királyságába. Persze, utána még rengeteget kellett fejlődnöm, hiszen hitem elején még egészen kicsi csecsemő voltam, aztán tinédzser, és haladok a felnőtt férfiúság felé. Az elején még rengeteget botladoztam, kerestem, hogy hol vannak a határok.
Rock és blues zenészként igazán nagy határtalanságban élted az életed. Mely területeken kellett határt szabnod magadnak?
A legtöbb gondom a függőségeimmel volt. A szexuális kicsapongásaimmal le kellett számolnom. Érdekes, hogy az elején fel sem fogtam, hogy ezek bűnök, és nem értettem, hogy mért számítanak annak. De aztán rájöttem, hogy ez rombol, és gyökeresen szakítanom kellett vele.
Ennek mi volt a folyamata?
Azért nem volt egyszerű, mert ha összehasonlítjuk az alkohollal, akkor a részegség sok ember szerint nem helyes, és valóban nem egészséges, ha minden este ittasan dülöngélek az utcán. Ellenben elsőre nem derül ki, hogy baj, ha csinos hölgyek zsongnak körül, sőt, sok ember irigyelt is emiatt.
Ráadásul a következmények sok esetben nem azonnal jelentkeznek. Pedig vannak hátrányok: az illetőnek nincsen normális családja, állandó félelmek gyötrik a nemi betegségektől, folyamatos hazugságban éli az életét. Nem véletlenül hangsúlyozza a Biblia, hogy a paráznaság az egyetlen olyan bűn, amikor önmaga ellen vétkezik az ember, saját magát taszítja romlásba. Fiatalon, mikor a színpadon énekeltem, és visítozó lányok mosolyogtak rám, akkor minden eszembe jutott, csak az nem, hogy tragikus következményei lesznek a tetteimnek: válások, féltékenységek, hisztérikus rohamok.
Sokat dohányoztál. Ezzel a függőségeddel hogy számoltál le?
Ez a küzdelem tartott nálam a legtovább. Sokáig úgy gondolkoztam, hogy ha nincs benne a Bibliában, hogy ne dohányozzak, akkor miért szokjak le. Aztán világos lett számomra, hogy a testemet rongálni, pusztítani bűn, és a cigaretta nagyon egészségtelen. Sajnos többszörös visszaeső vagyok. Keith Richards úgy fogalmazott, hogy ő mindenről leszokott, beleértve a heroint is, de a cigarettával állandó küzdelemben áll. Megértem.
Az alkohollal is gondjaid voltak. De az talán annyiban különbözik a másik kettőtől, hogy ezt mértékkel szabad fogyasztani.
Persze, hogy szabad, de én nagyon ritkán fogyasztom. Az alkohol miatt sokszor kerültem nehéz helyzetbe még a megtérésem előtt. Aztán mikor Istennek adtam az életem, onnantól kezdve egyáltalán nem ittam egy darabig. Ma már elfogadom az italt, ha olyan az élethelyzet; például esküvőn, születésnapon. Nálam az a határ ezen a területen, hogy az emberi méltóságomat megőrizzem. A tukmálásokkal, kínálgatásokkal szemben keményen helyt kell állni, könnyű ugyanis megcsúszni.
Te szinte beleszülettél a határok feszegetésébe, a lázadásba, hiszen annak a generációnak vagy a tagja, akik a ’60-as, ’70-es években voltak fiatalok.
Az ’50-es, ’60-as évek elején kezdődött az ifjúsági forradalom. Én 1956 után születtem. A lázadásnak, az új utak keresésének egyszerű oka volt: a felnőtt társadalom a két világháború után megbukott. Ami addig szent, megszokott volt, az már nem kellett az új nemzedéknek. Mi szakítani akartunk az elődeinkkel.
Ezek szerint vannak olyan határok, amelyek ellen lázadni kell, át kell őket lépni. Honnan lehet felismerni a jó és a rossz határokat?
A határ bizony szükséges dolog. Nem mindegy, hogy ki ellen lázadok. Ez a kérdés mindig is foglakoztatott, hiszen egész életemben eddig is, és ezután is az igazságot kerestem. Vannak egyértelmű dolgok, melyek ellen lázadni kell: az emberek kihasználása, a szexuális perverziók, és folytathatnám. A jogtalan határok ellen lázadni férfias cselekedet. Jézusnál is látunk ilyeneket, mikor az embert helyezi a farizeusok törvényei, szokásai elé. De például a tenger mélysége ellen felesleges lázadni. Ha valaki lemegy az aljára felszerelés nélkül, hogy sétálgasson kicsit, abba bele fog halni.
Nem vagy egy klasszikus rock/blues zenész. Ehhez hogyan kapcsolódik a környezeted?
Időnként zenésztársaim és a környezetem is értetlenül néznek rám, de ez egyáltalán nem zavar. A rock ’n’ roll életérzés megedzett. Ennek lényege a formabontás, polgárpukkasztás, lázadás. Hálás vagyok, hogy ez ma is az életem része, hiszen annál nagyobb botrány nincs a világ szemében, hogy megtértem. A legjobb lázadás az, hogy ráállok a kősziklára, aki Jézus Krisztus. Ő fittyet hányt az emberek véleményére, mindenben az Atyát követte. Mikor Jézus és később a tanítványai az igazságot hirdették, üldözték őket, mégis örvendeztek. Ennél nagyobb rock ’n’ roll életérzés nincs.
Persze a hivatásomban ez nem ilyen egyszerű, és a munkáltatóimnak okoz is némi fejtörést. Hisz nem azért hívnak koncertezni, hogy Jézusról beszéljek. Attól félnek, hogy elriasztom a közönséget. Ez a félelmük nem alaptalan, valóban kevesebben járnak azóta a koncertjeimre, mióta megtértem. De nekem nem is ez számít. Inkább Istennek szeretnék tetszeni, és nem embereknek. Ennél a kérdésnél egyértelmű a határ: több lemezt adjak el, vagy Krisztus-azonos legyek? Számomra egyértelmű a válasz.
Ez maradjon is így! De mégis, ebben a világi környezetben hogyan tudsz keresztyén maradni?
A legfontosabb a személyes példamutatás. Nincs nehéz dolgom köztük. Hisz a múltban általában ők jöttek utánam, én ittam közülük a legtöbbet. Mikor megtértem, arra számítottam, hogy megutálnak a zenésztársaim, ehelyett örültek annak, hogy végre normális vagyok. Nem ütköztem belső ellenállásba.
A koncerteken általában ravaszul ugyan, de szoktál beszélni az örömhírről. Ehhez hogyan viszonyulnak a zenésztársaid?
Ők ezt nem támogatják, de én találok valahogy módot rá. Ezt a részét kifejezetten élvezem a munkámnak. Az a fajta örvendezős tanítvány vagyok, akit nem csüggeszt el konfliktus. Természetesen a jogos igényeket megszívlelem. Nem beszélek például két dal között fél órán keresztül.
Vagy konkrét példa, Az áruló című dal. Megkért a zenekari vezető, hogy a dal előtt ne térjek ki részletesen arra, hogy vannak férfiak és nők; és a nők ne akarjanak férfiak lenni, és fordítva. Már csak ennyit mondok nagy kacsintással: „Mindenki maradjon egészséges!”
Egyik legismertebb Takáts Tamás Blues Band dal kétségkívül a Pocsolyába léptem. Sokat küszködsz vele, van egy újabb dalod is, melyben ezt meg is énekled, címe: Miért kell nekem mindig. Mégis szinte minden koncerten felcsendül a nóta. Ez téged hogyan érint keresztyénként?
Sokrétű kérdés. Bizony vannak bennem harcok. Egyfelől próbálom megmagyarázni: a dal arról szól, hogy magunkon hiába próbálunk segíteni. Benne van tehát a kegyelem. Másfelől, jó érzés, hogy van egy ismert dalom. Számtalan zenésztársam van, akik nagyon jó énekesek, képzettek, de nótát nem tud senki sem hozzájuk kapcsolni. Hálás vagyok, hogy hozzám lehet. Jimi Hendrix is azt nyilatkozta, hogy hiába ír új dalokat, mindenki a Hey Joe című slágerét szeretné hallani. Ez ezzel jár.
Mit tanácsolsz a fiataloknak a határokkal kapcsolatban?
Nagyon alaposan vizsgáljanak meg mindent. A mai fiatalok nehéz dolgok előtt állnak, hiszen a világ teljesen új irányba halad. A múltban rettenetes falak voltak: az elhallgattatás, a sok tiltás. A mai korszak gyökeresen más: a dezinformáció a fő veszély.
A keresztyéneknek azt tanácsolom, hogy vessenek össze mindent a Szentírással. Ami a Biblia talaján megáll, azt válasszák. A nem hívőknek pedig azt mondom, hogy rengetegszer, több oldalról vizsgálják meg, hogy mit hisznek el. Isten óvjon mindenkit, mert kemény világ jön. Legyetek egészségesek! „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4,23; Károli-fordítás)
Muzslai-Bízik Bencze
Híd, 2023/4.
