Az őszi időszak sokak számára búskomorságot hoz. Nem így volt mindazokkal, akik ellátogattak október utolsó hétvégéjén Gyúróra, ahol a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye tartott pénteken ifjúsági találkozót, szombaton pedig minden generációt megszólító csendesnapot. Hitbeli erőt és derűt adó alkalom volt minden résztvevő számára.
Az első este a fiataloké volt, akik nagy lelkesedéssel érkeztek meg a helyi gyülekezeti házba. Az este programját Bence Győző, egyházmegyei ifjúsági felelős lelkész vezette. Az esti bátorító igehirdetést egy imaséta követte. Ennek során néma csendben jártuk be a mécsesekkel kijelölt úton a templom udvarát, ahol a tékozló fiú történetét idéztük fel. Hogyan indult el az önállóságba, amiből az atya elleni lázadás, majd eltávolodás lett. A történet végén az atyai házba való hazatérést a templomba való belépésünk jelentette. Itt mi is átélhettük Isten bennünket is tárt karokkal váró szeretetét, amikor személyes, igei áldásban részesültünk. Utána pedig a padokba beülve beléphettünk Urunk oly beszédes és tartalmas csendjébe, ahol lehetőséget kaptunk egyéni imádságra.
Másnap csendesnapra vártuk a megye gyülekezeteit a már velünk lévő fiatalokkal együtt. Süller Zsolt, hely lelkész köszöntője után egyházunk missziói lelkésze, Szeverényi János szolgált közöttünk Igével. 1 Mózes 37,14 alapján, sok színes és értékes történetet osztott meg hitbeli tapasztalataiból és bátorította szolgálatra Krisztus tanítványait. Délután a Budavári Gospel kórus örvendeztette meg a közel 70 fős gyülekezetet magyar és idegen nyelvű dalaival. A koncerten felcsendültek Bence Imre duettben előadott saját énekei is. A záró istentiszteleten is a budavári lelkész úr szolgált Igével, aki Efezus 3,16 alapján a belső emberünk megerősödéséről beszélt, mely csak Krisztus által tud megvalósulni. Az alkalmat úrvacsoravétellel zártuk.
Nagy Gábor
A szombati napról alább olvasható személyes hangvételű beszámoló Bence-Molnár Esztertől.
Hazafelé tartunk. Tele az autó, visszük haza az alkalomról a nagyvelegi fiatalokat. Fáradtak vagyunk, csak néha szól valaki pár szót.
Hálás vagyok ezért a napért. Azért, hogy Isten elvezetett a gyúrói missziói alkalomra. Az állandó rohanás közepette azt mondta: állj! Állj meg, de ne csak egy pillanatra, ne csak egy órára, hanem erre az egész mai napra.
„Eredj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid.” - hangzott el az ige Szeverényi János előadásán. Uram, nincsenek jól. Semmi sincs jól. Mi magunk is konfliktusokkal, haraggal és aggodalommal terhelten állunk Előtted. Honnan is vehetnék az erőt ahhoz, hogy elinduljunk? Ahhoz, hogy ne csak a templomban, hanem a mindennapi életünkben is a Veled való közösséget éljük meg? Ahhoz, hogy ne csak a jól megszokott utainkat járjuk, azt várva a kívülállóktól, a szükséget szenvedőktől, hogy ők jöjjenek hozzánk, hanem mi lépjünk oda hozzájuk? Honnan vegyük az erőt belső emberünk megújításához? Talán az ilyen napokból, mint a mai. Amikor letéve terheinket, Rád figyelve jelen vagyunk azon a napon, amin Te állítottál meg. Amikor lehetőséget adunk Neked arra, hogy beköltözz romos házunkba, és újjáépíts minket.
Hiszen Isten számtalan úton el tud találni hozzánk: olvasott és hallott Igén, csendben elmondott imádságon vagy közös zenélésen keresztül. De el tud találni hozzánk egy-egy bátorító mosolyon, személyes beszélgetésen vagy segítő kézen keresztül is. Ahogyan a mai napon is tette, amikor előadást, prédikációt hallgattunk, egymás gondolataira figyeltünk, gőzölgő kávéval a kezünkben beszélgettünk, vagy a gospel kórussal együtt énekeltünk és tapsoltunk. És ha velünk megtörtént, és napról napra megtörténik az a csoda, hogy Isten ilyen hétköznapi dolgokon keresztül elér minket, akkor miért ne történhetne meg rajtunk keresztül másokkal is? Miért ne lehetnénk mi magunk is alkalmasak arra, hogy örömöt, sőt, Örömhírt vigyünk mások életébe?
Isten magához hív, feltölt, majd elindít minket. De utunk során nem távolodunk Tőle. Hazafelé tartunk.
