Szeverényi János összeállítása
- A híresztelésekkel ellentétben a keresztyén hit nincs válságban. A magát keresztyénnek valló nyugati ember jutott válságba.
- Ami nem Istentől van, az előbb vagy utóbb véget ér. Az európai keresztyénség tér- és hatásvesztését emlegetik, pedig csupán az bomlik most le, ami nem Istentől való.
- „Testvéreim, Isten egyháza mi magunk vagyunk.” (Augustinus)
- Korunkban csak a hitvalló keresztyénségnek van hitele, létjogosultsága és hatása
- Az államegyház megszűnésével a népegyházi modell átalakulásra szorul.
- Egyházunknak és gyülekezeteinknek is paradigmaváltásra van szüksége. Nyilvánvaló, hogy a múlt struktúrája, gazdasági modellje és épületei a mai helyzettel nincsenek szinkronban, ezért egy részük működésképtelen és fenntarthatatlan.
- Tudatosan felépített, biblikus, Lélek általi, más egyházakban is gyakorolt újraélesztési kísérletet kell alkalmazni.
- Az első három évszázad gyülekezetei önellátóak voltak, mint ahogy a mai ébredésekben születő közösségek ezrei is. Ez a működőképes biblikus megoldás.
- A falakra költött tíz- és százmilliók töredékéből belmissziói bibliaiskolát működtethetnénk, és a benne végzett missziós lelkületű gyülekezeti munkatársak sorát lehetne kiküldeni az üres parókiákba, gondozatlan gyülekezeteinkbe.
- Olyat sehol nem olvasunk a Szentírásban, hogy a cél az, hogy sokan járjanak templomba, ismerjék az iratokat, és higgyék el Isten létezését. Ezt az ördögök is megteszik, de attól még megmaradnak nyomorúságos státuszukban.
- Templomaink jelentős része nincs kihasználva, ugyanakkor erőn felül próbáljuk rendben tartani őket. Komoly döntést kell hoznunk: épület- vagy missziócentrikus, anyagi vagy lélekközpontú lesz a jövőben a gondolkodásunk?
- Jelenleg külső támogatással, mesterségesen tartunk fenn működésképtelen helyzeteket.
- A fentiek alapján néhány épületünktől meg kell majd válni. Meglévő templomainkat is át lehet alakítani közösségi életre alkalmasabb terekké.
- Külföldön láttam: a templom leválasztott előterében, a gyülekezet által működtetett étteremben önkéntesek főztek, kiszolgáltak, beszélgettek, lelkigondoztak. Ez egyszerre testi, lelki, szellemi program, vagyis jézusi modell.
- A reformációt megtéréssel, megújulással ünnepelhetjük helyesen. A megújulás az egyházban azt jelenti, hogy igazodunk, megtérünk újra és újra Krisztushoz, az ő személyéhez, stílusához, ajándékaihoz (tanítás, megváltás, élő közösség).
- A templom és a templomba járás nem cél, hanem eszköz. A szükséges minimum. Az autó nem a tankolásért, hanem a célpontok eléréséért van.
- Jézus nem azt mondta, hogy hívogassunk, harangozzunk, hanem hogy menjünk oda, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van.
- A templomi istentisztelet ünnep, a találkozás alkalma; ezenkívül az érdeklődők és a hitben alvók felé missziói lehetőség. Ilyenkor hirdettetik Isten aktuális üzenete, majd a gyülekezet élete folytatódik a különböző közösségi alkalmakon és az egyházközség határain kívül.
- Az élő gyülekezet tagjai kilépnek a templomból, és ezért megtelik a templomuk.
- A templomi istentisztelet, amely a legtöbb egyháztag egyetlen közösségi élménye, nem elég családias alkalom. Ahol csak lehetséges, szervezzünk kis gyülekezeti és házi csoportokat. Az ideális az lenne, ha mindenki tartozna egy ilyen kis csapatba.
- Az istentiszteleten helye van a jól előkészített tanúságtételnek, zenei betétnek, az üzenetet felerősítő drámai jelenetnek, hang- és fényeffekteknek, rövid filmbejátszásnak, bárminek, ami az evangéliumot hordozza kultúránk nyelvén.
- Szükséges lenne – a hagyományos zene és hangszerek használatát megtartva – bevezetni korunk zenéjét az istentiszteleti életbe.
- A Luther-kabát mellett bevezethetnénk alternatívaként egy szép, igényes, egyszerű lelkészi viseletet.
- Legyen minden réteg számára – gyermekek, fiatalok, kismamák, férfiak, nők, érdeklődők, keresők, szenvedélybetegek – program, lehetőség.
- Régi, bevált és új közösségi formákat alkalmazhatunk: kirándulás, szeretetvendégség, előadások, koncert, nyári napközis tábor, falunap, népfőiskolai sorozat.
- Az újszövetségi gyülekezet a karizmákkal (kegyelmi ajándékokkal) és a Lélek gyümölcseivel szolgálók közössége; egymás felé és a még „távoliak” felé.
- Jézus természetes, egyszerű, érthető, „normális” volt beszédében, öltözködésében, módszereiben. Nem tért el kora kultúrájától.
- Beszédünk, üzenetünk nem lehet életidegen. Örökérvényű igazságokat érthetően, korszerűen kell megfogalmazni. Legyünk természetesek, Szentlélekkel betöltöttek, gyakorlatiasak.
- Akkor vagyunk igazán ágostai hitvallású evangélikusok, ha – ahogyan Luther is hangsúlyozta – Krisztushoz, a Szentíráshoz és a kegyelemhez térünk vissza.
- Az egyház életének a misszió szempontjából legfontosabb eleme a hirdetett élő, Istentől jövő ige.
- Szükség van az igehirdetés megújulására.
- Az evangélium leginkább embertől emberig, szívtől szívig terjed.
- A gyermek- és ifjúsági munkában különösen is törekedni kell a teljes személyiségnek megfelelő lehetőségekre: sport, játék, művészet. Feladatot, célt kell adnunk, amely motivál, mozgat, felfrissít.
- A gyülekezeti munka szerves része a kiterjedt, evangéliumi ihletésű családsegítés.
- Isten gyülekezete, Krisztus teste nem csoport, közönség, hanem család. Van családfő, akire hallgatnak; minden korosztály képviselve van benne; ismerik, kiegészítik és segítik egymást; a bűnnel harcolnak, de a bűnöst szeretik; tiszta, szent, derűs légköre van.
- A gyülekezetet nem a lelkész, a felügyelő és a presbitérium vezeti, hanem Isten, aki a családfő. A vezetőség tagjai tanítványok, nem a közösség urai. Az emberi gyengeségek és behatároltságok ellenére is érezhető az ilyen gyülekezetben a szent és szerető Isten jelenléte, munkája.
- Vegyük fel a kapcsolatot egyházunk missziói munkaágaival (rádió-, női, férfi-, cigány-, kórház-, börtönmisszió stb.), kérjünk segítséget tőlük, menjünk el rendezvényeikre.
- A gyülekezet meghosszabbított karjai az egyesületek, missziói szervezetek: EKME, EKE, EBBE, MEVISZ, ZMC, Fébé és számtalan felekezetközi szervezet, mint például a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz), a Szentírás Szövetség, a KIE, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Hívjuk meg őket, alakítsunk helyi mozgalmakat, vegyünk részt országos és nemzetközi munkájukban!
- A gyülekezet bátran lépjen ki más felekezetekkel és szervezetekkel összefogva világi helyekre: utcamisszió, evangelizáció, rendezvények, kórház, börtön, idősotthon és más intézmények.
- Ha a „hivatalosak” nem jönnek a hívásra, menjünk „az utakra és a kerítésekhez”, és a szeretet ellenállhatatlan „kényszerével” vonzzuk Jézushoz (Lk 14,23) az állami gondozottakat, cigányokat, prostituáltakat, homoszexuálisokat. Elindulhatna újra egyházunk szolgálata az árvák felé.
- Ma különböző vastagságú falak választják el az egyházat a világtól, az emberektől. Oda kell menni, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van, azokhoz, akik maguktól nem tudnak jönni bűn, hitetlenség, tehetetlenség, fáradtság, betegség miatt.
- Keresni kell azokat, akiknek nincs kapcsolódási pontjuk. A jézusi kilépő missziónak ma számtalan lehetősége adódik.
- Szervezzünk jézusi stílusú alkalmakat azoknak, akik a hagyományos lelki alkalmainkra nehezen lépnek be. Szerte a világban és hazánkban is működnek ezek a missziói formák: Alpha-kurzus, ÉletMűhely (LifeWorks), KeresztKérdések.
- Az evangelizáció az evangélium Szentlélek által, Isten erejével való hirdetése, megtérésre segítés. A misszió az egyház teljes tevékenysége: igehirdetés, tanítás, lelkigondozás, szeretetszolgálat.
- A megújuló gyülekezeti élet mögött Isten szuverén cselekvésén kívül megújult életű vezetők vannak.
- Csak az tudja hitelesen hirdetni a szabadulás és helyreállítás evangéliumát, aki maga is éli azt, amiről beszél. Ezért kell első helyre tenni a stratégián belül a lelkészek és más felelős vezetők megtérését, megújulását.
- A lelkész – akit az élő Jézus a Szentlélek által állít a szolgálatba – hirdesse az igét, védje meg a gyülekezetet a téves tanítástól, vezesse a rábízottakat az Isten jelenlétének biztonságában az örök életre.
- Ki kell mozdulni abból az ördögi körből, hogy egy lelkész egyedül próbál sok apró közösséget gondozni.
- Sokan úgy gondolják, hogy a gyülekezeti munka nagy részét a lelkésznek kell végeznie, ezért kapja a fizetését. A lelkészek is megszokták ezt a felosztást. Ennek következménye a túlterheltség, rosszabb esetben a kiégés.
- A túlzottan lelkészközpontú egyházmodell nem biblikus, nem működőképes, és missziói szempontból zsákutca.
- Nem a lelkész feladata a pénzszerzés, építkezés, adminisztráció, harangozás, mert elvonja az ige hirdetésétől és a gyülekezet lelki életének irányításától.
- Jézus fontosnak tartotta, hogy munkatársakat válasszon ki: tizenkettőt, majd hetvenkettőt. A gyümölcsöző misszió egyik titka az Istentől rendelt munkatársak kiválasztása, képzése és gondozása.
- Meg kell és meg lehet találni a gyülekezeti újság szerkesztőjét, a beteglátogatót, a gyermekmunkást, az iratterjesztőt, a házaskör szervezőjét, a házi bibliaórák felelősét.
- A munkatársak kiválasztásánál nem lehet szempont a társadalmi rang, az iskolai végzettség, a rokoni kapcsolat.
- Nem lehet csak demokratikus módon választani, a Lélek vezetésének kikapcsolásával.
- Nem mindig az a presbiter (= hitben megőszült, tapasztalt), akit annak neveznek.
- Próba és bevezetés céljából adjunk eddig tétlen embereknek feladatokat: például vendégfogadás, autós szolgálat, látogatás, gyermekfelügyelet, sajtómunka, ügyintézés, diakónia, kirándulásszervezés, pénzszerzés, iratterjesztés.
- A munkatársakat folyamatosan képezni és gondozni kell.
- A kiterjedt önkéntesi szolgálat mellett főállású vagy tiszteletdíjas kerületi, egyházmegyei gyermek- és ifjúsági munkásokat, evangelizáló ének- és zenekarokat, látogató- és családsegítő szolgálatot végzőket lehetne beállítani a sorba.
- Az egyház mindig másokért van, a megkeresztelt és új életben járó gyülekezeti tagok különböző feladatokat vállalnak, átélik, hogy nem önmagukért élnek, hanem a környezetükért. Az ilyen gyülekezetnek nagy a vonzereje, páratlan erőt, védelmet, segítséget, megtartó közösséget jelent.
- A látogatás szolgálatába be lehet vonni minden korosztályt.
- Jézusban az Ige testet öltött, az ég és a föld, a szent és a profán összeért. A misszió elsősorban nem szervezés, reklám, evangelizációs sorozat, hanem megtestesülés.
- Az újonnan születés utáni másodpercben misszionáriusok vagyunk. A samáriai asszony hiányos, nyugtalan életét a Jézustól kapott élő víz tette hitelessé és bátorrá, annyira, hogy embereket vitt Jézushoz.
- A lelkész és munkatársai összekötik a szálakat, az embereket. Mindenkinek vannak testi, lelki, szellemi szükségletei, hiányai, igényei, de többletei, kincsei is. Ezek a jó légkörű és szervezettségű gyülekezetben kiegyenlítődnek.
- Mindennek célja az egyházban a megtérés, a megújulás és Krisztus követése kell, hogy legyen. Csak Isten ereje támaszthat fel lelkileg halott állapotunkból.
- Nagy munkának, szervezésnek, anyagi áldozatnak nincs értelme, ha nem hirdettetik mennyei erővel és felhatalmazással Isten szava, és nincs életújulás, szabadulás, helyreállítás.
- A gyülekezet minden bűnöst, távolról érkezőt befogad, de nem hagyja elveszettségében, célt tévesztettségében. Jézus családja a szabadulás, a bűnbocsánat és az életrendezés helye is.
- Krisztus egyházában nem lehet mindennek teret engedni, nem lehet mindennek és mindenkinek egyszerre igaza.
- Akkor jelenik meg az egyházi életben a túlzott liberalizmus, liturgiai buzgóság, törvényeskedés, ha az élő Krisztus nincs jelen a szívünkben.
- Ha nincs lelki megújulás az életünkben, elkezdődik a kompenzálás. Szó kerül mindenről: filozófia, kortörténet, gyermekeink élete… Szép, vallásos szóvirágok, de a bűn, az ítélet, az üdvösség, a kárhozat, a bűnbocsánat, a szabadulás már lekerülnek a napirendről, így az életrendezés is elmarad.
- Egyházunk jövője egyrészt az Evangélikus Hittudományi Egyetem katedráin, a zsinati és egyéb testületi üléseken dől el, de leginkább a szívünkben.
- A lelkészképzésben döntő fontosságú az elhívás, a felvételi, a képzés és a tanárok személye.
- Sok példa igazolja, hogy az elhívás nélküli „szolgálattevők”, „egyházi tisztviselők” nem eszközei, hanem gátjai az evangéliumi missziónak, sőt kárt is okoznak.
- Gyülekezeti szolgálatra – a mai helyzetben különösen is – csak misszionárius lelkészeket szabad képezni. Ez feltételezi az elhívást. Aki ebben bizonytalan, ne kísérletezzen a saját és mások hitével, életével.
- A missziológia és a gyakorlati misszió nem lehet csupán választható tantárgy.
- Misszionáriust csak misszionárius tud képezni.
- A liberális teológia egészében vagy részleteiben elhallgatja, illetve tagadja a bűn halálos valóságát, Jézus istenségét, a keresztáldozat megváltó erejét, a megtérés és megszentelődés szükségességét, a személyes gonosz létezését, az ítéletet és a kárhozat valóságát.
- Hasznos lenne a teológiai hallgatóknak és a lelkészeknek, hogy hallgassanak jó prédikációkat gyarapodó gyülekezetek pásztoraitól, megtartva evangélikus identitásukat, nyitottan Isten munkájára.
- Jó lenne a médiamunkát (írott és elektronikus sajtó) tanulni. A gyülekezeti újság és a helyi, illetve közösségi média – rádió, tévé, újságok – ma már természetes eszközei munkánknak.
- Sokan törik a fejüket valami új missziói stratégián. Lehet tervezni, gondolkozni, de a döntő mégis ez: meghalt-e a régi ember, és feltámadt-e az új Krisztus által?
Szeverényi János írásaiból összeállította: Németh Ede
Híd, 2021/3.
