Egy évek óta aktív, felekezetközi, lelkészi imaközösségről számol be Szeverényi János. Forrás: Evangélikus Élet
Kapcsolódó anyagok:
 |
2015-02-06-pasztorkor.doc |
Az ökumenikus imahét, illetve az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetség által évente szervezett imahét végeztével nem szakad meg a felekezetközi imaközösség. Több településen évek, évtizedek óta rendszeresen találkoznak lelkészek, papok, gyülekezeti munkások.
Nyolc évvel ezelőtt felekezetközi összefogással háromnapos evangélizációt szerveztünk a Deák téri templomban. Ulrich Parzany német lelkész volt az igehirdető. A gyér látogatottságú esték után kissé magunkba roskadva beszélgettünk a „felső szobában”, az emeleti teremben. Vendégünk javasolta, hogy rendszeresen jöjjünk össze imádkozni. Azt tapasztalja szerte a világban – mondta –, hogy ahol a különböző felekezetű, kegyességű pásztorok együtt imádkoznak a városért, az országért, ott valami mindig megmozdul. Engedelmeskedtünk. Azóta havonta találkozunk. Igehirdetésre egyházi vezetőket, teológiai tanárokat kérünk fel. Ezt követi az alkalmanként tíz-tizenöt felekezetből való pásztorok és gyülekezeti munkások imádkozása, könyörgése.
Jól építi a közösséget és a szolgálatokat, hogy az áhítat után együtt reggelizünk, teázás mellett ismerkedünk egymással, beszélgetünk, tervezzük a programokat. Hálásak vagyunk a Budapest-Budai Református Egyházközségnek (I. kerület, Szilágyi Dezső tér, a Parlamenttel szemben), hogy vendégül látja ezt a csapatot.
Tapasztaljuk az áldásokat. Sokat tanulunk egymástól, a másik egyház tapasztalataiból, örömeiből és nehézségeiből. Megerősödtek az országért, városért, egyházainkért szervezett programjaink, missziós szolgálataink. Ha „megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat” (2Krón 7,14).
Négy testvérünket arra kértem, fogalmazza meg, számára mit jelent ez a közösség.
ILLÉS DÁVID, a Budapest-Budai Református Egyházközség lelkipásztora, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese: Gyülekezetünk hosszú idő óta ad helyet a pásztorkör találkozóinak. Számomra fontos, hogy közösségünk adottságaival szolgálhatunk mások felé Krisztus egyházában.
Ez a kör nekem bátorítást jelent. Látom, hogy vannak körülöttem kitartó és odaszánt emberek. Korán reggel, szinte szerzetesi időben felkelni, megérkezni, jelen lenni – mindez arról beszél, hogy számukra fontos Krisztus ügye és személye.
Amikor együtt vagyunk, megtapasztalom, hogy mennyire egyformák vagyunk annak ellenére, hogy közösségeink szervezetileg másképpen tagozódnak. Közös örömök és közös nehézségek tesznek minket nyitottá és elfogadóvá egymás iránt. Jó megtapasztalni, hogy ennek a városnak a jóléte és megtérése mindannyiunk szívügye. Együtt lenni, imádkozni – ez azt munkálja, hogy a bizalom építőköveiből havonta építkezünk.
Hogy hol tartunk ebben? Nehéz megmondani, de két dolog bizonyos: már van történetünk, és bizonyára van jövőnk is.
* * *
SZUHÁNSZKY GÁBOR metodista lelkész: Ebben a felekezetközi közösségben olyan lelkületű keresztény spirituális vezetők és sokszor beosztásukra, státusukra nézve is olyan elöljárók vesznek részt, akik elkötelezetten vállalják evangéliumi hitüket. Az elsődleges értékei ennek az együtt imádkozó közösségnek azok a személyek, akik részt vállalnak benne.
A másik nagyon fontos értéke ennek a csoportnak, hogy félre tudta tenni a saját felekezeti érdekeit, azoknak az elsőségességét, és megtanulta elhordozni, testvéri közösséget gyakorolva, a másik másfajta kegyességét, beállítottságát, szokásait. A közösségben részt vevők több mint huszonöt egyházhoz, felekezethez, egyesülethez, missziós szervezethez tartoznak. Nagy lehetőség egy ilyen széles ölelésű körben közösséget gyakorolni, együtt imádkozni.
A helyszín a magyar Parlamenttel szemben, a Duna túloldalán található. Talán nemcsak jelképes üzenete van ennek a ténynek. A változás, tiszta gondolkodás nem csupán a kereszténység, Isten országának érdeke, hanem az ország és népünk érdeke is, erkölcsi felemelkedésünk és lelki ébredésünk által.
* * *
LÁSZLÓ VIKTOR, a Kérügma Kiadó és az Ez az a nap! rendezvény igazgatója, római katolikus: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133)
Számomra ezekben az igeversekben fogalmazható meg, mit jelent, ha különböző felekezetű vezetők összejövünk, azonos célokért imádkozunk, könyörgünk, kérjük Isten áldását országunkra, nemzetünkre.
Reggelenként, amikor a budai rakpartról látom a napfelkeltét az Országház mögött, és az utam ebbe a nagyszerű imaközösségbe vezet, önkéntelenül is összekapcsolódik bennem a gondolat: milyen nagyszerű dolog, hogy egyetértésben, egy szívvel fogunk imádkozni ma is azért, hogy a sötétséget felváltsa a világosság, az éjszakát a nappal, a viharfelhők elvonuljanak országunk fölül, népünk megtérjen, a hívők teljes szívüket odaszánva szolgálják az Urat.
Nagyon tetszik az említett zsoltárrészletben, hogy csak oda küld áldást az Úr, ahol egységben vannak a hívők. Hiszem, hogy Magyarország szellemi megújulásának egyik alapköve, hogy a különböző felekezetű keresztény vezetők egymást megbecsüljék, tiszteljék, és egységben tudjanak Isten elé menni. Ebben a közösségben ezt élhetjük meg. Különbözőségeink ellenére arra fókuszálunk, ami összeköt bennünket.
Szívből ajánlom minden pásztor és vezető társamnak ezt a nagyszerű lehetőséget a találkozásra, ahol magam is minden alkalommal feltöltődöm, és ahonnan újult erővel megyek tovább.
* * *
PAPP JÁNOS baptista lelkipásztor, egyházelnök: Mit jelent számomra a Szilágyi Dezső téri Aliansz lelkészi imaközösség? Ismerős és ismeretlen arcokat, akiket megismerhetek, akikkel ápolhatom a kapcsolatomat, akikkel együtt imádkozhatom. Budapesti lelkipásztorok, missziói munkások, egyházi képviselők testvéri légkörű, imádságban összehangolódó közössége. Olyan fórum, amely kevés van ebben az országban, a fővárosban.
Külön érték számomra, hogy ez nem csupán fellángolás volt, és néhány hónapig tartott, hanem most már évek óta folyamatosan működik. Emlékszem igékre, elhangzott példákra, asztal körüli mély beszélgetésekre a formális imaközösség után. Jó együtt lenni. Annak ellenére, hogy az elmúlt években tovább gyarapodtak a feladataim, igyekszem ott lenni, mert inspirál e közösség.
