Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! (Zak 8,16)
[A szeretet] nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (1Kor 13,6)
A Széchenyi fürdő gyógymedencéjében beszélgettem egy nyugdíjas tanárral, aki azt bizonygatta, hogy ő azért ateista, mert nem hiányzik neki Isten. Szíven ütött ez a mondat. Többek között azért is, mert az ateizmushoz erős hitre van szükség.
Átjárja, átitatja életünket, kultúránkat a hamisság, csúsztatás, mellébeszélés. A történelemben talán először jön létre egy kultúra, amely vallástalan, amely Isten nélkül szeretne élni. A mai vallástalanság előzménye Isten trónfosztása. Az ember magát tette istenné. Úgy él, beszél, gondolkodik, ahogy neki tetszik. Ebből következik a zűrzavar, értékvesztés. Ez a fajta liberalizmus, az ősbűn tombolása, amely lejáratja, tönkreteszi a szabadságot. „Csakugyan azt mondta az Isten…?” (1Móz 3,1b) Az Örökkévaló féltve szeret minket. Óv a céltévesztéstől és annak következményeitől, fájdalmaitól. Ezért mondta a prófétán keresztül: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!” (Ézs 5,20)
Ideje lenne felébredni, mert a bűnnek nincs határa, a lejtőn nem lehet megállni. Jézus a szabadító, de senkit nem fog berángatni az üdvösségbe.
*
Drága Uram, te látod szívemet. Hiszek benned. Megkereszteltek, konfirmáltam, időnként templomba is járok, olvasgatom a Bibliát, de néha összezavarodom, bukdácsolok. Erőmet meghaladó nyomás alatt tartja hitemet a világban működő istentelenség, szabadosság, hamisság. Uram, könyörülj rajtam, bűnösön! Ne hagyj elveszni! Öntsd ki szívembe Szentlelkedet, az erőnek, józanságnak, szeretetnek Lelkét! Adj megtérést, megújulást, aki magad vagy az út, az igazság és az élet. Ámen.
Szeverényi János
2020. március 7.
Fotó: Magyari Márton
