A megbocsátásról (cikk)A Közel-Kelet legnagyobb evangéliumi gyülekezete az egyiptomi Kasr el Dobara, hétezer tagot számlál. A megtérések és betérések folyamatosak. Kairó elhíresült főterétől, a Tahrírtől pár száz méterre van a templomuk.

 

Az arab tavaszként emlegetett drámai, megrázkódtató események 2011-ben kezdődtek. Minden megmozdult és felfordult jó néhány arab országban. Kormányellenes tüntetések, forradalmak törtek ki egymás után Algériában, Tunéziában, Szíriában, Líbiában, Jordániában, Jemenben és Egyiptomban. A vérontás nem állt meg, az áldozatok száma mára több százezer. Milliók menekültek és menekülnek lakóhelyükről. Mindez hatással van Európára és az egész világra. A jövőt, a távolabbi következményeket még nem látjuk.

Az említett gyülekezet missziós csapata február végén Budapesten járt. A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) és más missziós szervezetek koordinálásában kétnapos konferenciát tartottak. Az egyiptomi keresztyén testvérek megosztották tapasztalataikat az egybegyűltekkel a menekültek között végzett munkájukról. Elmondták, hogy a keresztyén lelki ébredések együtt járnak az üldözésekkel is. (Az ősi kopt egyházon belül is születnek és növekednek gyülekezetek. 2011 novemberében ötvenezer hívő imádkozott együtt Kairó mellett.) A szélsőségesek az elmúlt években hetvenkét templomot romboltak le és gyülekezeteket zavartak szét Egyiptomban. Sokakat megöltek, megkínoztak. A forradalom idején hetekig nem működött a rendőrség. Egy alkalommal a gyülekezet kétezer tagja gyűlt össze, hogy imádkozzanak és védjék egymást, családjaikat, asszonyokat, gyermekeket. A hívő férfiak botokkal „felfegyverkezve” néztek szembe a gépfegyveres támadókkal...

A gyülekezet kórházat, ingyenkonyhát és más szolgálatot tart fenn. Személyválogatás nélkül segítenek minden rászorulónak. Gyógyítják, etetik, gondozzák őket. Sokan megkérdezik: „Miért viselkedtek így velünk, hiszen mi bántottunk, gyűlöltünk titeket?” Korábban éveken át tartott, amíg egy muszlim hátterű ember betért a keresztyén gyülekezetbe, most ez naponta megtörténik. Sokszor megesik az is, hogy a hívőket megállítják az utcán, és hitükről, Jézusukról kérdezik őket. Újjászületések által növekszik a gyülekezet.

A Kasr el Dobara évente tizenkét szolgáló csoportot küld ki a környező országok menekülttáboraiba. A legkülönbözőbb munkákat végzik. Vannak, akik sérült, árva gyermekekkel foglalkoznak, például olyan lányokkal, akik fogságból szabadultak. Játékkal, sporttal, zenével, és ha adódik, evangéliummal vigasztalnak.

Megérintett a kairói vendégek érett bölcsessége, intelligenciája és Lélektől átitatottsága. Hangsúlyozták, hogy nem a „térítés” a céljuk, minden rászorulón segítenek, mert mindenki Isten teremtménye. Ha úgy alakul, hitükről is szólnak. Láthatóan Isten áldása kíséri munkájukat. „...Egyiptom megismeri az Urat.” (Ézs 19,19–25)

Szeverényi János

Evangélikus Élet magazin, 81. évfolyam, 15. szám, 2016. április 17.

 

Kapcsolódó anyagok:

SZJ_orszev_2013.doc 2016-04-16-Muszlimok-es-keresztenyek-Egyiptomban.doc