„Aki hitre jut, az a saját halálát választja.” Egy elrejtett Bibliáért egész családokat tartóztatnak le. A diákoknak azt tanítják, hogy a vallást az USA és a NATO találta ki, hogy elnyomják a világot. Isten nincs, a nagyvezért kell istenként tisztelni, imádni Észak-Koreában, ahol becslések szerint 60 ezer hívő sínylődik börtönökben, koncentrációs táborokban. Egy túlélő története.
„Világviszonylatban az országok életében és a családokban egészen félreérthetetlenül megállapítható a cáfolhatatlan összefüggés: minél jobban eltávolodunk Istentől, annál széthullóbb és ellenségesebb lesz az emberek egymáshoz való viszonya.” (Ordass Lajos)
Ma a kereszténység a legüldözöttebb csoport világunkban. E tény súlyához képest keveset beszélünk és teszünk ebben az ügyben. Az utóbbi évtizedekben a nyugati közgondolkodásban prioritást kapott a kisebbségek ügye, mint például a lenézett vagy elnyomott nemzetiségek vagy a különböző szexuális orientáltságúak védelme. Ezek mellett mintha elfeledkezett volna a nyugati világ a védtelen magzatokról és a kiszolgáltatott keresztyén közösségekről.
Az üldözés sok országot és több százmillió keresztényt érint. Erősen üldözött keresztyének 400 millióan vannak a világban. A hitük miatt megölt Krisztus-hívők száma folyamatosan növekszik. Minden ötödik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt.
A napokban egy Észak-Koreából elmenekült fiatalember beszámolóját hallgattam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A programot az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkárság szervezte. Ismert tény, hogy Észak-Koreában, amely kommunistának vallja magát, teljes az elnyomás, a médiablokád, rendszeresek a letartóztatások, kínzások, kivégzések. Vendégünk gyermekként két nyilvános kivégzésnek is tanúja volt. Becslések szerint 60 ezer hívő sínylődik börtönökben, koncentrációs táborokban. „Aki hitre jut, az a saját halálát választja.” Egy elrejtett Bibliáért egész családokat tartóztatnak le. A diákoknak azt tanítják, hogy a vallást az USA és a NATO találta ki, hogy elnyomják a világot. Isten nincs, a nagyvezért kell istenként tisztelni, imádni.
Vendégünk elmondta, hogy utcagyermekként élt, mert szülei eltűntek. Tizenhat éves volt, amikor átszökött Kínába. Ott hamarosan letartóztatták és visszaadták Észak-Koreának. Kicsi cellában tartották ötven férfival együtt. Kínozták, verték őket. Egymáson aludtak és volt, akit reggelre agyonnyomtak. Miután kiszabadult, ismét átszökött a határon és újra letartóztatták. Ekkor elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Rabtársa azonban adott neki egy Bibliát és biztatta imádkozásra.
A Szentírást nem értette, de ebben a nagy nyomorúságban adott egy esélyt az imának. Hitetlenül szólította meg a számára ismeretlen Istent. Az Úr meghallja azt, aki segítségül hívja az Ő nevét. Ez a testvérünk bizonyosságot nyert, hogy nincs egyedül, és Jézus Krisztus követője lett. Egy idő múlva két diplomata kivitte őt a börtönből. Ma sem tudja, hogyan sikerülhetett. Jelenleg az Egyesült Királyságban él és végzi tanulmányait.
Szeverényi János
kotoszo.blog.hu, 2016. december 29.
