Szeverényi János az OM missziós csapatával a bicskei menekülttáborban járt. Forrás: Evangélikus Élet
Kapcsolódó anyagok:
 |
2015-02-12-evelet-menekultek.doc |
Keresztyén csapattal látogattam meg a bicskei menekülttábort. Az Operation Mobilization (OM) missziós szervezet hazai munkatársai évek óta segítik a tábor lakóit. A Kelenföldi pályaudvar előtt találkoztunk tizenheten. Volt köztünk három, évek óta Magyarországon élő, pakisztáni származású testvér is. Horváth István, az OM munkatársa (aki egyben az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkára) vezette küldöttségünket. Mielőtt beszálltunk az autókba, áldásért, isteni vezetésért imádkoztunk.
A bicskei táborban két-háromszáz fő tartózkodik; a létszám mindig változik. Ez a tábor menekültek részére fenntartott integrációs központ, ahol felkészítést kapnak magyarországi beilleszkedésükhöz. Két órát töltöttünk ott, nem gondoltam, hogy ennyi minden belefér ebbe a kis időbe.
Kis csoportunk kreatívan, tapintatos szeretettel foglalkozott a nagyobbrészt muszlim táborlakókkal. Mivel olyan közösségi helyiséget használtunk, amelyben nem voltak székek, kisbuszunkból előkerült húsz darab összecsukható ülőalkalmatosság, illetve játékok, rajzeszközök. Néhányan végigjárták a tábort, és jelezték a lakóknak, hogy szívesen látjuk őket. Hamarosan megtelt a terem. Volt ott afgán, szíriai, kubai, ukrán, szomáliai, koszovói és így tovább.
Különböző csoportokat alakítottunk. A gyermekekkel rajzoltak és játszottak a munkatársak, egy másik körben magyarul lehetett tanulni. A harmadik helyen egy velünk érkezett pakisztáni atyafival urdu nyelven értekezhettek néhányan. A táborlakók közül többen magyarul is beszéltek. Direkt módon nem hirdethetjük az evangéliumot, de sokakkal beszélgettünk, meghallgattuk, tanácsoltuk őket.
Szívszorító történeteket hallottunk. Többen évek óta úton vannak, bolyonganak országról országra, táborból táborba.
Az afgánok a tálibok elől menekülnek. Ha valaki együttműködött a NATO intézményeivel bármilyen módon is, azt megkeresik és kivégzik. Az egyik férfi Afganisztánból Pakisztánba menekítette feleségét és két gyermekét. Mutatta a róluk készült fényképeket a telefonján. Eljött, hogy helyet készítsen nekik. Időközben megjárta Görögországot és Svédországot. Komoly szívműtéten esett át. A szeme megtört, szomorú. Láthatóan sokat jelent neki, hogy meghallgatjuk, átöleljük, erőt, áldást kívánunk egész családjára. Egy másik férfi elmesélte, hogyan érkeztek meg gyermekeivel, feleségével nyolcnapos küzdelmes vándorlás után.
Évekkel ezelőtt jelezték szakértők, hogy menekültáradat lesz Európában. Napjainkban beteljesült a jóslat, és félő, hogy a helyzet egyre csak rosszabbodik. Napról napra halljuk a híreket. A volt afrikai gyarmati országokból, szovjet utódállamokból, az Iszlám Állam által megszállt területekről, Szíriából, Irakból, Ukrajnából, Koszovóból tömegesen érkeznek hazánkba. A többség tranzitországnak használja hazánkat, mások itt szeretnének maradni.
Az ügynek nem használ, hogy ezt is, mint mindent, pártpolitikai ütésváltásokra, csatározásokra használják. Higgadt, átgondolt stratégiára van szükség ebben a kényes helyzetben. A bajban lévőket be kell fogadni, de az önvédelem és a hatékonyság szempontjából fontos a disztingválás. A történelemben számtalanszor mozdultak bajban lévő emberek, akár népcsoportok is, hogy új hazát találjanak maguknak. Az egyház a karitatív szervezetekkel és az állami szervekkel összehangoltan igyekszik megtenni mindent, amit az evangélium alapján tennie kell.
Az 1951-es genfi egyezmény értelmében menekült az a személy, aki faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, politikai meggyőződése miatti üldöztetése vagy az üldözéstől való megalapozott félelme miatt származási országán kívül tartózkodik, és nem tudja vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja származási országa védelmét igénybe venni. Az üldözéstől való megalapozott félelem alapulhat olyan eseményeken is, amelyek azután következtek be, hogy a külföldi a származási országát elhagyta, vagy a külföldi olyan tevékenységén, amelyet származási országa elhagyását követően fejtett ki.
