Csodaszép, hiteles, őszinte izlandi filmet ajánlok olvasóink figyelmébe. Hitre, vallásra nincs direkt utalás benne, de minden jelenet rólunk, emberekről szól, esendőségeinkről, a haragról, a meg nem bocsátás jégkorszakáról és a feloldás esélyeiről.
Ez a film haszonnal vetíthető minden iskolában, gyülekezetben, konferencián.
Festői szépségű izlandi völgyben él a juhtenyésztő testvérpár, Gummi és Kiddi. Azonos az életmódjuk, azonos területen az ország legjobb vérvonalú, díjnyertes juhait tenyésztve, mindennek ellenére négy évtizede nem állnak szóba egymással. Néma haragban élnek az egymás melletti házakban, közös telken. Az egymástól megtagadott szeretetet a juhokba fektetik. Jobban szeretik a jószágokat, mint egymást. A film nézői csak a fontos dolgokat tudják meg. Nem derül ki az sem, miért nem állnak szóba egymással.
Amikor Kiddi birkáit végzetes betegség támadja meg, az egész völgy állattartása veszélybe kerül. Hogy a járványt megfékezzék, a hatóságok le akarják mészárolni az állatokat, ezzel pedig a férfiak nemcsak a fő bevételi forrásuktól esnek el, de az évszázadok alatt nemesített fajta is kihal. A két testvér felismeri, hogy csak úgy menthetik meg a jószágokat, ha ennyi év haragtartás után újra összefognak.
A fiatal rendező, Grímur Hákonarson szeretettel, tapintattal, sajátos északi humorral ábrázolja a testvérpár, a két „kos” küzdelmeit és drámai egymásra találását a hosszú haragtartás után.
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2016. január 24.
