Szeverényi János jegyzete az ifjúság felé való szolgálatról
Mi a fenét csináljunk?
Életet, hitet, egyházat Isten jelenléte, élő és ható igéje teremt és tart meg. Ez az egyházi ifjúsági munka titka, lényege is. A kilencvenes évek elején (is) láttam Istent dolgozni az ifjúság körében. A rendszerváltás utáni években szerveztük a konferenciákat, képzéseket. Évente négy munkatársképző tanfolyam mellett tartottunk hétvégi tanfolyamokat speciális szolgálatokról, mint például a színjátszás, kézművesség, sport, média. A programoknak része volt az ének és zene tanítása, a fotózás, filmezés, missziói munka, közösségszervezés. Kiadtunk énekeskönyvet, játék- és színdarabgyűjteményt. Életre hívtuk és szerkesztettük a rendszerváltás utáni első keresztyén ifjúsági újságot, a Vezess!-t.
Kiáradt a Lélek közöttünk. Volt rá példa, hogy felfüggesztettük a programot, mert éreztük, hogy eljött az evangelizáció ideje. Valaki egyszerűen elmondta az örömhírt, és még hajnalban is imádkoztunk, beszélgettünk a megtérőkkel. Egy évben több száz fiatalt értünk el. A biblikus, holisztikus, testi-lelki-szellemi életbe, közösségbe vontuk be őket. Az akkor még kamaszok ma már lelkészek, presbiterek, tanárok. Sokan megmaradtak a hitben, szolgálatban. Ez Isten munkája.
Egyes egyházi vezetőkön és testületeken látni egyfajta bizonytalanságot az egyház szolgálata és jövője kapcsán. Valóban váltani, változtatni kell egy fénysebességgel (ki tudja, hova) száguldó és elistentelenedő világban. A régi, évszázados kötelező jellegű egyházi életnek vége. Egyházunk egyik vezetője missziói bizottsági értekezletünkön és a zsinati ülésen is (itt kicsit visszafogottabban) ezt a kérdést tette fel: „Mi a fenét csináljunk?”
Élni lehet a támogatásokkal, pályázatokkal, oktatási és szociális intézményekkel. Használjuk a médiát, szervezzük programok százait. Ez kötelező feladat. A megoldás mégsem ezekben található.
Néhány hete elvitt egy barátom vitorlázni. Évtizedek óta profi módon műveli. Kiderült számomra, hogy ez nem egyszerű hajókázás. Itt rendszer van, a vitorlás minden részének, eszközének neve, jelentősége van. Érteni kell a vitorlák kezeléséhez, és más műszaki dolgokhoz. A víz áramlatait, mozgását, színének változását ismerni kell. És ha minden a helyén is van, a hajó ragyog a tisztaságtól, adott a világ legszebb tava, a mi magyar tengerünk, a Balaton, akkor sem lehetünk bizonyosak az elvárt haladásban.
Van egy olyan tényező, amely nélkül az egész rendszer semmit nem ér. Ez a szél, amit a legprofibb vitorlás sem tud produkálni. A filmstúdiókban használnak ugyan szélgépet, de az illúzió csupán. „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3,8)
A világ összes keresztyéne sem tud úgy „lelket fújni”, hogy abból egyház épüljön. Ezt a területet Isten megtartja magának. Ezért nem megy az egyház megújulása megtérés nélkül. A megtérés ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy mindent elengedek és kiszolgáltatom magam Istennek. Elengedem a karriert, a pénzszeretetet, az öntörvényűséget, a képességeimet, a bibliai kijelentés felülírását, és megállok (ha tudok még állni) koldusszegényen az Úr előtt: „Uram, nincs semmim, csak te kellesz! Add életadó Lelked szívembe, egyházamba, az igei alkalmakra, mindenhová!”
Öt év intenzív ifjúsági munka után kerültem egy gyülekezetbe. Korábban több ifjúsági kör is működött itt, de akkoriban egy sem. Hónapokon keresztül szerveztem, hívogattam. Öt év tapasztalata sem volt elég. Félévi kínlódás után arra gondoltam, hogy ezt a feladatot most elengedem. És akkor elkezdtek jönni a fiatalok. A gyülekezetből, a világból, állami gondozásból, mindenhonnan. Csodálatos időszakot kaptunk. Kereszteltem, konfirmáltam huszonéveseket, táboroztunk, kirándultunk, látogattuk egymást. A nagyjából ötven fős közösségnek tíz különféle tevékenysége, szolgálata volt a gyerekek, betegek, idősek, fogvatartottak látogatásától, gondozásától kezdve a könyvkiadáson át a lelki munkáig. A lényeg, a legfontosabb az ige volt. Úgy készültem egy ifjúsági órai áhítatra, mintha vasárnapi igehirdetés lenne.
Isten igéje, és utána a lelkigondozás, egymás segítése egyházat teremt. Isten az idők és alkalmak ura. Őt keressük, szomjazzuk, a többi megadatik. De ez nem recept, automatizmus, hanem kegyelem.
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2019. augusztus 11.
