A Szentlélek az utcán is szól – A Jó Pásztor a pálinkához is ért – Maradok a kegyelemnél – Mint az álmodók – Isten asztala
Szeverényi János jegyzetei a Evangélikus Élet május 6-i számából
A Szentlélek az utcán is szól. Igazságérzetem nem hagyott nyugodni, és kissé indulatosan mentem egy értekezletre néhány hete. A metróból kilépve a járólapra írt idézetre néztem…
„Kevesebb indulattal jobban boldogul az igazság.” – Philipp Melanchthon
A nagy református püspök gondolata is megszívlelendő.
„A prédikáció a maga erejét nem a szépségből veszi; a szép beszéd még nem jó beszéd. Nem is bölcsességből, tudományból veszi: a legbölcsebb, a legtudósabb beszédnél is többet ér egy együgyű, megrázó bizonyságtétel.” – Ravasz László
*
A Jó Pásztor a pálinkához is ért. A Bonus Pastor Alapítvány által működtetett erdélyi "mentőmisszióban" voltam Magyarózdon. Folyik a nagy küzdelem mindannyiunk életében a szabadságért. Ők az alkohol, drog, a „gépezés”, a szerencsejáték rabságából, mások egyéb kötöttségekből szeretnének megszabaulni.
Az egyik fiú elmesélte, a szülei mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy megszabaduljon szenvedélybetegségeiből. Magyarul is beszélő román apja elvitte az ortodox paphoz, aki a palástját a srácra terítette, és pofozással akarta kiűzni belőle az alkoholrabságot. Minden pofonnál kimondta egy ital nevét: „Hagyd abba a sör ivását!” Pofon. „Hagyd abba a pálinkázást!” Pofon. És így tovább. A hosszú, keserves szertartás sajnos nem hozott értékelhető eredményt. A Bonus Pastor szolgálata révén a Jó Pásztor segítségével nyolc hónap után jól van ez a testvérünk.
Soha ne add fel, mert Isten sem adja fel!
*
Maradok a kegyelemnél. „Péntek 13-a van, nem venne lottót?” - kérdezte tőlem egy büfés. „Nem, köszönöm, maradok a kávénál” – válaszoltam.
Egy százkét éves korában elhunyt néni egész életében azt tervezgette, hogy kinek mennyit ad majd az esetleges öttalálatos nyereményből. Első helyen volt az egyház. Nem jött össze neki. Ha választani kell a szerencse és a kegyelem között, maradok az utóbbinál.
*
Mint az álmodók. Szák Kocsis Péter barátom hatvanadik születésnapját ünnepeltük a békéscsabai evangélikus kistemplomban. Közel hatvan éve ismerjük egymást. Mindketten fotósnak tanultunk. Miután ő megtért 1978-ban, engem is oda akart vinni a Forráshoz. Egy igazi barát a legjobbat szeretné adni a másiknak, s ő ezt tette. Nem volt velem könnyű dolga.
Ezen az ünnepen a napi ige, a 126. zsoltár minden mondata ránk is vonatkozott:
„Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgotálmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR!
Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.
Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!
Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!
Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" tett ezekkel az Úr!, ezért örvendezünk. Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”
Hozzám hasonlóan Péter is hivatást váltott, ő fotósból ének-zenetanár lett. Közel háromszázan jöttek el a jubilánst köszönteni, közöttük nyolc énekkar, családtagok, barátok, kollégák. Az országos választások előtti estén, amikor az ország népe tele volt feszültséggel, kaptunk Istentől egy nagyszerű, szép, békességes ünnepet.
Kedves barátom, Isten éltessen velünk együtt örökké!
*
Isten asztala. „Messiási szédervacsorán” vettem részt egy pesti, negyedik emeleti panellakásban. Tizenketten ültük körül az asztalt. Legtöbben ott találkoztunk a másikkal először. Néhány mondat a bemutatkozásokból:
„Ateista voltam. Jézus/Jesua által találtam meg zsidó gyökereimet. Múlt héten Angliában tizenkét szédervacsorát vezettem.”(A házigazda.)
„Ateista vagyok, de volt az életemben egy különleges, megmagyarázhatatlan élmény, azóta elbizonytalanodtam.” (Egy előadóművész.)
„Auschwitzot túlélő nagymamámtól tanultam meg a Miatyánkot. A Zsidók Jézusért csoport szórólapját adták a kezembe Pest belvárosában. Orvos vagyok Németországban, katolikus gyülekezetbe járok.”
„Négyéves voltam, amikor Anyámmal utaztunk egy pesti villamoson. Egy néni rám nézett, és azt mondta: >>Milyen szép ez a kislány, kár, hogy zsidó. << Anyám le akart szállni a villamosról, mire én azt mondtam neki: >>Anya megvédlek.<<”
„Katolikus templomba jártunk. Kamaszként tudtam meg, hogy a családunk zsidó, és sokan elpusztultak a holokausztban. Azóta nem járok gyülekezetbe. Talán rabbi fog eltemetni.”
„Ateista vagyok, nem olvasok vallásos irodalmat.”
„Hálás vagyok, hogy Isten meggyógyította ateista férjemet.”
A messiáshívő zsidók, hisznek Jézusban, elfogadják messiásnak, megváltónak. A szédervacsora, amely az egyiptomi szabadulásról szól, számukra a jézusi megváltásban teljesedik be. Jézusban hívő zsidók szívesen megosztják hitüket, tapasztalataikat hinni nem tudó társaikkal. Csak ámultam azon, ahogyan Isten asztalt terít ma.
Szeverényi János
Evangélikus Élet 2018. május 6.
