Jegyzetlapok: Istent és embert szeretni – Bibliát a börtönbe – Minden embernek
Istent és embert szeretni. Zsidók és keresztyének, valamint egy muszlim orvos gyújtották meg együtt hanuka gyertyáit Gyöngyösön. A „fények ünnepén” a zsidóság a Makkabeusok szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újra avatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik.
Weisz Péter, a helyi hitközség elnöke, aki a gyöngyösi kórház igazgatója, évek óta azon fáradozik, hogy legyen béke, megértés a vallások és azok képviselői között. A huszonhét éve hazánkban élő, aleppói születésű, muszlim hitű szír orvos is békét kívánt mindenkinek.
A zsúfolásig megtelt teremben elmondtam: ez az ünnep azt is jelenti, hogy Isten el akarja foglalni és szeretné megtisztítani szívünk „szentélyét”, az el nem fogyó olaj pedig az ő jelenlétének, szeretetének jelképe. A vallások és felekezetek történetének sötét, vállalhatatlan része is van. Ezen az estén Gyöngyösön a gyógyulást élhettük át. Legyen közös nevező az Isten és az emberek iránti tisztelet, szeretet és szolgálat. A keresztyének pedig sugározzák a Jézus Messiástól kapott világosságot környezetükre!
Bibliát a börtönbe. Jánosa Attila, a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet evangélikus lelkésze azzal a kéréssel keresett meg, hogy segítsek idegen nyelvű bibliákat és más építő irodalmat szerezni a külföldi fogvatartottak számára. A Facebook- oldalamra feltett kérésre meglepően sokfelől érkeztek felajánlások. Angol, német, orosz, szlovák, arab, cigány (lovári) nyelvre lefordított Szentírásokat kaptunk Szerbiából, Szlovákiából, különböző hazai településekről.
Személyesen adhattam át az ajándékot a győri intézetben. A Bibliák a börtön könyvtárába kerülnek, hogy többen is olvashassák. Adjon Isten erőt a munkához, szolgálathoz lelkésznek, parancsnoknak, munkatársaknak! Könyörüljön a fogvatartottakon, áldozataikon, azokon, akiket megsértettek, megraboltak.
Minden embernek. Az Isten Fia az elveszettekért, a bűnösökért jött. Ennek igazságát és erejét éltük át szenteste délelőttjén a Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézetben is. Falakon, rácsokon, őrökön át megérkezik az Úr Jézus, és Lélek által szól a foglyokhoz. Ilyenkor megáll az amúgy is lassan folyó idő, elcsendesül a sok felkavarodott lélek, és megszólal az örök ige: „…megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11) Minden embernek: a szolgáló énekkar tagjainak, a lelkésznek, a börtönlakóknak, a parancsnoknak, a falakon kívül élő bűnösöknek.
Soha nem értettem a kettős predestináció tanítóit, azokat, akik azon morfondíroznak, hogy Isten eleve elrendelt egyeseket a kárhozatra, másokat az üdvösségre. Ha valami, akkor az erről való töprengés nem az ember kompetenciája, lehetősége. Ez isteni jogosultság, számunkra tiltott terület. Nekünk az a dolgunk, hogy hirdessük az evangéliumot minden népnek, minden embernek - a többit bízzuk arra, akinek egyedül van hatalma és szíve lelki halottakat feltámasztani. Az Atya annak a Fiúnak adta át az ítélet jogát, aki meghalt az emberért, az egyházért, a világért. Úgy szerette a világot, hogy abba belehalt. (Jn 3,16)
A Gyorskocsi utcai börtön kápolnájában eltűnt a határ Isten és ember, ember és ember között. A Lélek kiáradt, szólt az ige, a tanúságtétel, és a különböző nemzetiségű, felekezetű, különféle utakat megjárt nők és férfiak együtt dicsőítették Istent. Mert megjelent az Isten üdvözítő, szabadító, megváltó, megtartó kegyelme, jósága minden embernek. Hallelúja!
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2019. január 13.
