Jegyzetlapok: Akartak-e minket? – Ima az elhagyottakért – Zuhanyfej és evangélium...
Akartak-e minket? – Érzékeny, nehéz és fontos témáról, a magzatvédelemről beszélgettem a BonumTV-ben Olaj-Rabóczky Anettel, az abortusz.hu szerkesztőjével és Albertné Görgey Zsuzsával, a valasszukazeletet.hu munkatársával. Hazánkban 2017-ben 28496 terhességmegszakítás volt. Minden harmadik megfogant élet... A világon évente 40 millió az abortuszok száma. Fontos szempontok a téma megközelítéséhez: ima, megelőzés, felvilágosítás, felelős életre való nevelés, segítségnyújtás, lelkigondozás, törvény és evangélium, igazság és irgalom.
„A fogamzásgátlás és az abortusz révén a társadalom nagy része egy utópiát igyekszik megvalósítani, melynek alapja a következő gondolat: Minden gyermek elsőszámú joga, hogy kívánt legyen, tehát minden gyermeknek kívánt gyermeknek kell lennie. Ez viszont azt jelenti, hogyha egy személyt nem kívánnak, nincsen joga az élethez. Újfajta egzisztenciális félelmet vezetünk be a világba. Az életem vagy a halálom attól függ, hogy valaki akar-e engem vagy sem. Nincs saját, a természetemből fakadó jogom arra, hogy létezzem.” (Philip G. Ney – Marie A. Peeters-Ney: Abortusztúlélők)
Morbus hungaricus = magyar betegség – Évente ezer gyógyulni kívánó embert fogadnak Dömösön a református iszákosmentő misszióban. Hazánkban évente harmincezren halnak meg az alkoholizmus következtében. A közel egymillió alkoholbeteg, a sajátján kívül még két-három millió ember életét nehezíti meg, vagy teszi tönkre. Az alkoholizmus minden más szenvedélybetegségnél nagyobb kárt okoz személyes, családi, közösségi életünkben. Egy napot töltöttem Dömösön, tanulmányozva a misszió munkáját. Végig hallgatva történeteiket, még inkább elfogadhatatlannak tartom az alkohol bármilyen reklámozását. Egyházi programokon is visszafogottabban kellene bánni a témával, hiszen gyülekezeteinket is érinti az alkoholizmus. Az egyik, egyház által hirdetett fesztiválon "korlátlan" sörfogyasztást ígértek. Az alkoholfogyasztás soha ne legyen korlátlan!
Áldja Isten továbbra is a dömösi munkatársakat! A gyógyulni akarókat is segítse meg az, aki az élő vizet adja!
Ima az elhagyottakért. – Jótékonysági koncertet rendezett Budapest legkisebb református gyülekezete a kórházban hagyott kárpátaljai árvákért. Az esten a fóti evangélikus Mandák kórus szolgált nagyszerű összeállítással. Az igehirdetés szolgálatát végeztem. „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkezne, én akkor sem feledkezem meg rólad!” – mondja az Örökkévaló. (Ézsaiás 49, 15) Az árvák mellett ne feledkezzünk meg Kárpátaljáról sem! Ma is nagy próbákat kell kiállniuk. Imádkozzunk rendszeresen értük és tegyük meg azt, amit lehet, ahogy lehet.
A szenvedések festője a Nemzeti Galériában. – Frida Kahlo (1907–1954) mexikói festőnő egész életében betegeskedett: gyermekbénulás, baleset, gerinc- és más csontműtétek sokasága, lábamputálás, állandó fájdalmak. Medence problémái miatt nem tudta kihordani magzatait, háromszor elvetélt. A betegágyban kezdett festeni. Eredeti, különleges, felkavaró, őszinte képeket festett, tabuként kezelt témákról. Különleges, zaklatott, időnként szabados életet élt.
Egységben a világért. – A felekezetek kialakulása mögött sok esendőség, hiány, jogos és alaptalan szembenállás húzódik. Jézus övéi egységéért imádkozott. Megtartva felekezetünk biblikus értékeit, lehet lépnünk egymás felé. Megélhetjük a lelki egységet együtt szolgálva sokak felé. Így voltunk együtt hálaadó istentiszteleten a sülysápi pünkösdi gyülekezetben. Elkötelezett, Istent és embert szerető közösséget találtam.
Zuhanyfej és evangélium. – Zuhanyrózsát és gégecsövet vásároltam. A víz mindenhol spriccelt, csak ott nem, ahol kellene. Nem akartam hinni a szememnek. Szolgálatunk, igehirdetésünk ne ilyen legyen! Nagy a kísértés, hogy a tiszta evangélium mellett/helyett mindenféle másról beszéljünk. A lelkész, a keresztyén ember, a gyülekezet legyen olyan vezeték, amelyen keresztül veszteség, mellébeszélés, pótcselekvés nélkül Isten igéje, jelenléte árad.
Angyalokkal az úton. – Évtizedek óta járom a Kárpát-medence útjait autóval. Jóval millió fölötti a megtett kilométerek száma. Istennek hála, kisebb koccanáson kívül nem volt komolyabb balesetem. Ez számomra azt jelzi, hogy ezek az utazások őrizet alatt voltak. Vezettem hóban, ködben, jeges úton, viharban, hibás autóval, kimerülten. Egy alkalommal hajnalban Pest felé közeledve elálmosodtam. Leengedtem az ablakot, énekeltem, mozgattam vállaimat és még jobban megnyomtam a gázt. 130-140 kilométeres sebességgel mentem, hogy mielőbb hazaérjek. Azt vettem észre, hogy lehajlik a fejem és valószínűleg egy pillanatra elaludtam. Még éppen időben ébredtem.
***
Más alkalommal Erdélyi hegyi utakon vezettem éjjel, nagy esőben. Megelőztem egy kamiont. A sofőrnek ez nem tetszett. Utánam eredve nagy sebességgel megelőzött és keresztbe fordította a hatalmas járművet az úton. Híresen vagányok a román kamionosok. Fohászkodások közepette, fékezve sikerült megállnom néhány centiméterre a kamiontól.
***
Néhány héttel ezelőtt az olaszországi Genova városánál leszakadt az A10-es autópálya. Harminckilencen meghaltak és sokan megsebesültek. A katasztrófa előtt két nappal haladtam át én is ezen a szakaszon.
***
A napokban éltem át az eddigi legnagyobb csodát. Dunántúli országúton előztem egy autót. Mellette elhaladva vettem csak észre, hogy a jármű áll, indexel, balra akar fordulni. A fényviszonyok, koszos lámpák és figyelmetlenségem miatt frontálisan belerohantam volna az autóba, ha szándéka szerint valóban befordul. Tudom, sokakat ér baleset az utakon, én sem vagyok bebiztosítva, de ezek az esetek hálaadásra késztetnek. „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” (Zsoltár 91,11)
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2018. november 4.
