Szeverényi János az Evangélikus Életben 2018 februárjában megjelent rövid jegyzetei.
Csodálkozás nélkül. Háziorvosi rendelőben ücsörgünk nyolcan-tízen esti időben. Rezzenéstelen arccal palástolja mindenki, hogy nem szívesen tölti itt az idejét. Kivágódik az orvosi szoba ajtaja. A nagy lendület, robaj meglepi a csapatot. Az asszisztensnő csodálkozó arccal ránk néz, és annyit mond: „Úristen, még ennyien vannak!”
Az áldott Orvos, az Úr Jézus, amikor ránéz a bűnös, fáradt, beteg emberre, nem csapja össze a tenyerét, és nem szégyeníti meg. Sőt karját nyújtja a roskadozónak, meggyógyítja a bűnös, beteg szívet, átöleli az árvát. Tanuljunk meg csodálkozás nélkül nézni az emberekre, hirdetni és élni az evangéliumot!
Evangéliumot a konyhába! Kárpátaljai kis faluban látogattunk egy nénit. Betegen feküdt öreg, alacsony házának konyhájában. A kis ablakon alig szűrődött be a fény. A tárgyakon, berendezésen évtizedek nyoma. Szeretett templomába, gyülekezetébe már régen nem tud elmenni, de rádión hallgatja az igét. Régi, használt rádió, ráerősítve két lapos elem befőttesgumival.
Valamikor drága nagymamám is így hallgatta a Monte-Carlóból sugárzott evangéliumi adást. Anyám ebédet küldött velem a város szélén lakó édesanyjának. Lesöpörtem a gangot, hoztam vizet a kék és a piros a kannában a közeli artézi kútról. Ezek után leültetett maga mellé, és kérte, hogy hallgassam vele az igehirdetést. A prédikációt nemigen értettem, de mamám hite, szeretete, féltése szívemig ért, ma is kísér. Semmihez nem fogható, vonzó atmoszférája van az ilyen nagymamás, beimádkozott konyháknak. Jézus szereti a konyhákat.
Mit rejtenek a dombok? München belvárosának kilencven százaléka elpusztult a második világháborús bombázásokban. A szövetségesek szinte mindegyik német várost szétbombázták. A szuperszervezett, precíz német világ megsemmisült, és pokollá vált minden. A müncheniek a városon kívülre hordták a töménytelen mennyiségű sittet, romokat. Óriási dombok keletkeztek így. Ezen a különös helyen lakott a kilencvenes évekig egy szovjet hadseregből átállt tiszt. A müncheniek látták el, hordtak neki élelmet. Megbékélési kápolna is épült kis lakása mellett. Ezen a területen épült fel később az olimpiai negyed. A müncheni olimpián 1972-ben itt ejtett túszul egy palesztin terrorszervezet tizenegy izraeli sportolót. A kiszabadítási akcióban meghalt mind a tizenegy izraeli, öt palesztin és egy német rendőr.
Müncheni szolgálatom idején vendéglátóimmal a zuhogó hóesésben nagy sétát tettünk ezen a furcsa helyen. A németek nem ijednek meg a hidegtől, hótól. Most is sokan sétáltak, futottak, kerékpároztak. Mint a hópelyhek a szélben, kavarogtak bennem az érzések, gondolatok. Főleg attól nem tudtam szabadulni, hogy mi minden lehet alattunk eltemetve: fotelek, konyhaszekrények, kávéscsészék, hangszerek, Bibliák, festmények és emberi maradványok.
A háború az ördögtől van, aki embergyilkos. Uram, könyörülj hazánkon, Európán, hogy ne kelljen többé ilyet átélnünk, sem nekünk, sem a jövő nemzedékeknek!
Kié a jövő? Mindig öröm látni az olimpiák nyitóünnepségét. Most is végignéztem a dél-koreai phjongcshangi téli olimpián a kilencvenkét nemzet felvonuló sportolóit. Minden csapatot egy gyermek és egy népviseletbe öltözött hölgy vezetett. Különös megtiszteltetés vinni a nemzet zászlóját. A hangosbemondó három nyelven is bejelenti az ország nevét. Fényárban úszik a csodastadion, harsog a zene, mindenki mosolyog, és büszkén lépdel. Sok ország elnöke vagy más vezetője integet a VIP-páholyból. Bevallom, ilyenkor összeszorul a szívem, és amikor a mieink is megjelennek, a könnyem is kicsordul.
Az elmúlt hetekben atomháborúval fenyegetett Észak-Korea és erre válaszul az Egyesült Államok. A kettészakadt, egymástól elzárt nemzet sportolói egy zászló alatt, közösen vonultak be a stadionba a világ csodálkozására. Az ünnepség csúcspontja az olimpiai láng meggyújtása. Ezt is egy észak- és egy dél-koreai sportolónő végezte együtt. Ilyen könnyű lenne a megbékélés? Isten szeretete által igen. A világkeresztyénség egyik fő imatémája a két Korea ügye. Délen eleven gyülekezetek élnek, északon börtönökben sínylődnek a hívők. A politikai szakértők összevonják szemöldöküket, értelmeznek, jósolnak. „…a jövő a béke emberéé.” (Zsolt 37,37)
Szeverényi János
Evangélikus Élet 2018. február
