„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17)
A hit keresztyén fogalomrendszerünk központjában áll. Ez pedig különösen érvényes ránk, lutheránusokra nézve. De mégis, hogyan lehetne megfogalmazni, megmagyarázni? Könnyen találhatjuk magunkat hasonló helyzetben, mint amikor például az öröm pontos megfogalmazását próbáljuk összeilleszteni elménkben. Bizony, hasonló helyzetben érezhetnénk magunkat, ha csupán a saját elménkben keresgélnénk, ám a hit esetében olyan muníciónk van, amely megkerülhetetlen. Ez a muníció pedig a Biblia.
A zsidókhoz írt levél így fogalmaz: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Elmondhatjuk tehát, hogy a hit több mint a tudás, ugyanis ez utóbbi csupán az emberi elme korlátain belül lévőt tudja megragadni, ám a hit felülmúlja ezen korlátokat.
A következő kérdés, hogy honnan és miből származik a hit? Az ember önnön akaratának és elhatározásának a terméke, avagy Istentől eredő ajándék? Pál apostol a következőképpen idézi a Genezis könyvét: „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul” (Róm 4,3). Ezzel a híres mondattal kapcsolatban hallottam egyszer egy eszmefuttatást, amely a hit természetét fejtegette. „Akkor ezek szerint a hit valójában kegyes cselekedet, amelyet Isten beszámít és jóváír? Akkor ott vagyunk, ahol a part szakad” – hangzott a nem helytálló érvelés. Ugyanis az ember hite nem az emberből ered, hanem Istentől. A megoldás tehát nem bennünk ered (latinul in nobis), hanem rajtunk kívüli (extra nos) forrásból, a Szentháromságból származik.
Erre hívja fel reformátorunk, Luther a figyelmet A keresztény ember szabadsága című 1520-as vitairatában. Amikor szembeállítja egymással a cselekedeteket és a hitet, akkor az ember kettős természetéhez nyúl. Az ember ugyanis testi és lelki teremtmény. Az ember testi valója a külső, az óember, amely alá van vetve a bűn kísértéseinek, a hústest csábításainak. Ezzel szemben a keresztyén ember lelki természete pedig a belső, vagyis az új ember. A megtért, megkeresztelt, hívő ember lelke pedig harcol a testével, ugyanis ez utóbbi állandóan az előbbi ellen tör – ismerjük jól Pál apostol örök érvényű magyarázatát.
Azt írja Luther, hogy sem a testi örömök, sem pedig a testi nélkülözés és szenvedés nem eredményezi a lélek szabadságát vagy szolgaságát. Önmagában fontos a léleknek önmagára irányuló reflexiója, így az elmélkedés, elmélyedés, ám az ember hitre jutásához ezek elégtelen eszközök. Ehhez ugyanis Isten igéje szükséges.
Reformátorunk alapvetően két részre osztja a Szentírást: parancsolatokra és ígéretekre. Az Ószövetséget azonosítja a parancsolatokkal, s ezen keresztül magyarázza a törvény második, s egyben a legfajsúlyosabb hasznát, amely nem más, mint a lelkiismeret reménytelenségbe taszítása. Az isteni törvény tükrében ugyanis azzal szembesülünk, hogy bűnös mivoltunk miatt képtelenek vagyunk megtartani azokat. Ám ekkor következik az Újszövetség, amely nem más, mint Isten ígéreteinek megvalósulása Jézus Krisztusban. A törvény súlya alatt összetört emberi lélek pedig belekapaszkodik Krisztus keresztjébe, s valósággal megittasodik az evangélium erejétől, amelynek hatására hinni kezd.
Így születik tehát a hit, amelynek még egy fontos elemére Melanchthon hívja fel a figyelmet az Ágostai hitvallás XX. cikkében (A hitről és a jó cselekedetekről). Augustinus egyházatyára hivatkozva hangsúlyozza, hogy a Szentírásban a hit (fides) fogalma nem egyezik az ismerettel, mert az megvan az istentelenekben és ördögökben is (Jak 2,19), hanem sokkal inkább kapcsolódik hozzá a bizodalom (fiducia), amely valósággal megvigasztalja és felemeli a törvény által földre taszított emberi lelket és lelkiismeretet. Ugyanis a bizodalom észreveszi a kereszten mindnyájunkért megfeszített Istent. Felismeri, átérzi, hogy mindez érte történt, és utána már sohasem akar elszakadni tőle.
Gömbös Tamás
Felhasznált irodalom
Luther Márton: A keresztény ember szabadsága, In. Luther válogatott művei 2., Luther Kiadó, Budapest, 2017
Melanchthon Fülöp: Ágostai Hitvallás, In. A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai 2., Luther Kiadó, Budapest, 2008
Híd magazin, 2023/3.
