Cseri Kálmán igehirdetése a Híd magazin 2021/1. számából
Jézus Krisztus második eljövetelének időpontját nem tudhatjuk, de említ olyan jeleket, amiknek a megsokasodása figyelmeztet: közel van az ő visszatérése. Ilyen jelek máris vannak, s arra intenek minket, hogy a Bíró az ajtó előtt áll. Az a két jelenség, ami az utolsó időket szellemileg kiváltképpen jelzi, a következő: a hitbeli zűrzavar és az erkölcsi relativizmus.
Hitbeli zűrzavar
A Szentírás – ahol az utolsó időről van szó –, szinte mindenütt megemlíti, hogy az élő Istenhez való hűség helyett rendkívül hiszékenyekké válnak az emberek. „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.” (1Tim 4,1–2). „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4,3–4)
Ezt a jelenséget napjainkban gyakran tapasztalhatjuk. Büszke a modern ember arra, hogy felvilágosult, közben egyre sötétebb elméleteket hisz el szinte kritika nélkül. Isten igéjének világos, érvényes, igaz tanítása helyett emberi és ördögi elméletek áldozataivá válnak sokan. Különösen szomorú, hogy az egyház is teret ad ezeknek a megtévesztő eszméknek. Talán azért, mert így akar korszerű lenni, hogy megtartsa az embereket.
Egyre több egyházra jellemző, hogy feladja hitünk alapjait: Jézus istenségének, a teremtésnek, a csodáknak, Krisztus feltámadásának, visszajövetelének a bizonyosságát azért, hogy modernebbnek látszódjék. Egyre inkább teret ad a homoszexualitás, a feminizmus és a vallások összekeverése téveszméjének. Pedig pontosan az lenne a feladata, hogy az evangélium világosságával leleplezze a hamisságokat, és az egészséges tudományt hirdesse. Például a New Age (új korszak) mozgalom egyik gyökere az 1876-ban New Yorkban létrejött Teozófiai Társaság. Mind a kettő az emberiség nagy testvériségéről beszél, és arról, hogy az emberiségnek egy közös vallásban kell egyesülnie. A Teozófiai Társaság egyik kiadványában van néhány ilyen mondat: „Ellenezzük a dogmatikus teológia minden formáját, különösen a keresztyén nézeteket, melyeket a Társaság Vezérei különösen ártalmasnak tartanak. Erőnkhöz mérten szembe szegülünk a misszionáriusoknak az ún. hitetlenek és pogányok félrevezetésére irányuló minden törekvésével, a keresztyénség dogmáival, valamint ezeknek a társadalom és az egyén karakterére gyakorolt hatásával.”
Az ún. hitetlenek és pogányok „félrevezetését” mi evangelizációnak szoktuk nevezni, emberek megmentésének, Jézushoz vezetésének. Ezzel szembeszegül ez a társaság, és ezt nyíltan meg is vallja. Hogy milyen szellemiség uralja, arra utal az, hogy a kiadójukat a Lucifer névvel nevezték el, és hogy ez később ne legyen olyan ijesztő, Lucisra változtatták. A Lucis Alapítvány a mai napig a New Age egyik fő támogatója, és jelen van az ENSZ New York-i és genfi eligazító ülésein. Ebből a teozófiai elméletből nőtt ki Rudolf Steiner antropozófiája.
Ha a gyökér mérgezett, lehet-e a gyümölcs veszélytelen? Ilyeneket kérdezni ünneprontás. Megrontja a nagy összeölelkező álbékességet, a nagy embertestvériség csendes megalkuvását, és kiderül, hogy az evangélium idegenségét vállalja ebben a világban az, aki efféléket mer mondani.
A hitbeli zűrzavarra és az egyházak megalkuvására jellemző, hogy nagy ökumenikus világkonferenciákon a küldöttek New Age-meditációkat tartanak keresztyén egyházi részvétellel.
Imádhat valaki akármilyen istent, űzhet bármilyen hitgyakorlatot, teljes toleranciával találkozik. De ha valaki megvallja a teremtő Istenbe vetett hitét, és a megváltó Jézus Krisztus elkötelezett tanítványaként akar élni, akkor türelmetlen, indulatos intoleranciába ütközik. A hitbeli zűrzavar tehát jellemző erre a korra. Az Istenhez való hűség helyett naiv, korlátolt hiszékenység jellemez tömegeket. Szinte minden hazugságot el lehet adni, ha megfelelően csomagolják, miközben az Isten igéjének igazságától elfordítják a fülüket.
Erkölcsi relativizmus
Viszonylagossá válik az, hogy mi jó és mi rossz. Nincs örök erkölcsi abszolútum, ami Isten kijelentett akaratára épül, ami minden időben, minden helyzetben, mindenkire nézve érvényes.
Gyakran lehet találkozni ezzel a kijelentéssel: „A kulturális és vallási hagyományok között nincs lényeges eltérés.” Aki egy kicsit is ismeri a nagy vallások szent könyveit, például a Koránt, amelyben valóban sok hasonlóság van a Bibliához, az tudja, hogy sok minden ellentmond annak, ami Isten igéjében, a Szentírásban van.
A tao szimbóluma, a jin-jang jel azt akarja szemléltetni, hogy a jó és a rossz, a sötétség és a világosság együtt, sőt egymásban létezik. Ezzel szemben a Bibliában azt olvassuk a János levelében: „…az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn 1,5) Ez a biblikus szemlélet, de ez nem illik bele ebbe a jót és rosszat összemosó relativizmusba.
Az erkölcsi relativizálás fő célkitűzése a meglevő értékrend szétverése:
– A társadalmat meg kell győzni arról, hogy a gyerekek fejlődését ne befolyásolják a szülők régi beidegződései.
– Az ifjúság számára természetessé kell tenni, hogy a leszbikus és homoszexuális életstílus nem kevésbé erkölcsös, mint a hagyományos heteroszexuális.
– A tankönyvekből törölni kell minden Istenre vonatkozó utalást.
– Az egyházakat rá kell kényszeríteni arra, hogy hitelveikkel ellenkező gyakorlatot is honosítsanak meg az életükben.
– A média hatalmát ki kell terjeszteni a magánszférára is.
– Az óvodától kezdve fel kell építeni egy agresszióval és szexszel telített programot, amelyik nem ismer erkölcsi korlátokat.
– Küzdeni kell az abortuszhoz való korlátlan jogért.
– Kicsi kortól meg kell szerettetni a halált a gyerekekkel; azért néznek olyan sok tévéfilmet és videót, ahol drukkolnak a gyilkosnak. Az ügyes gyilkos lesz az eszménykép, és észre sem veszi a szülő, hogy a gyerekbe belecsöpögtetik, hogy apját, anyját is nyugodtan eltegye az útból, hogyha az érdekei vagy a hangulata éppen úgy kívánja. Viszonylagossá válik minden, nem szörnyű embert ölni. Ebbe a folyamatba illik bele a halálbüntetés eltörlése is, és megérkezünk oda, hogy a bűncselekmény elkövetőjét jobban védi a jog, mint az áldozatot.
– A család hagyományos modelljét nevetségessé kell tenni és be kell táplálni a társadalomba, hogy az időleges társadalmi képződmény volt csupán a házassággal együtt, amely eltűnik a történelem süllyesztőjében.
Szó szerint ezeket olvassuk naponta az újságokban: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.” (2Tim 3,2–4)
Miben foglalta össze Jézus Krisztus a törvény lényegét, az Isten szerint való élet, az igazán emberinek nevezhető élet lényegét, normáit? Azt mondja: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37–40) Éppen ezt a két szöget húzza ki a falból a modern kor: Istent nem szereti, csinál magának isteneket, következésképpen képtelen igazán szeretni a felebarátját, kegyetlen, irgalmatlan lesz, mert csak önmagát szereti. Észre sem vesszük, hogy a humanista pszichológia talaján kivirágzik egy elmélet, ami előtt az egyházakban is kaput nyitnak: tanuld meg önmagadat szeretni. Hiszen Jézus nem két, hanem három parancsot adott – írja ez az elmélet: szeresd az Urat teljes szívedből, szeresd felebarátodat, és szeresd magadat.
Aki fittyet hány Isten igéjére, aki azt úgy alakítja át, ahogy éppen pillanatnyi kedve kívánja, az akárhova megérkezhet. Ez a relativizálás, a Szentírásnak és a ráépülő erkölcsnek a viszonylagossá tétele.
Mi a hívők feladata?
Jézus Krisztus elkötelezett tanítványai hogyan gondolkozzanak és éljenek, hogy ne csak kibírják mindezt a szörnyűséget, hanem hivatásuk magaslatán álljanak, és áldássá lehessenek másoknak?
Biztosan kell állnunk a fundamentumokon. Miközben az utolsó idők jeleit vesszük sorba, nekünk is jellé kell válnunk a világban. Jellé, akik túlmutatunk önmagunkon arra az Istenre, akihez tartozunk. Arra a Jézusra, aki szeretetével és életével megváltott minket. Akikben valóban reménység él, és másoknak is reménységet tudunk adni. Mi szükséges ehhez?
- Rendíthetetlenül ragaszkodnunk kell ahhoz a Jézushoz, akiről valljuk: öröktől fogva mindörökké Isten, és valljuk, hogy egyedül Őáltala üdvözülhet bárki ezen a világon.
Ez nem a keresztyénség kizárólagossági igénye, amivel vádolni szoktak minket, ez az Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a kizárólagossági igénye. Ő magáról mondta ezt, nem a keresztyénségről: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Ez olyan fundamentum, amiről ha lelép valaki, elsüllyed a mocsárban. Ezt lehet látni ma a világ keresztyénségének az életében. - Ugyanilyen rendíthetetlenül ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a Szentírás úgy, ahogy van, Isten kijelentése. Annak az egyetlen és elégséges forrása, ami ma is igaz, érvényes és megbízható. Olyan iránytű, amihez igazítanunk kell a lépéseinket. Olyan mérleg, amire mindenféle elméletet, akármilyen tetszetős csomagolásban nyújtják is át nekünk, rá kell tenni, és meg kell mérni: megáll-e Isten igéjének a mérlegén? Olyan zsinórmérték, amihez hozzá kell igazítanunk saját gondolatainkat is, nehogy azok tévesszenek meg.
- Legyen értéke előttünk az Istentől rendelt házasságnak és családnak. A házasság nem múló társadalmi képződmény, hanem örök isteni rend. Isteni teremtésrend, ami nélkül nincs egészséges társadalom, és ami nélkül nem fejlődhet ki egészséges személyiség sem.
Ezért a hívő embernek naponkénti feladata a házasságápolás, és a családnak, mint közösségnek, az építése. Beletartozik ebbe a gyermekvállalás, gyermekeink tudatos hitben való nevelése. Nem vallásossá tétele, hanem Jézus Krisztushoz vezetése, az újjászületésük munkálása, ami Isten csodája minden esetben, de az előkészítését a mi feladatunkká tette Isten. Ez sokszor csak anyagi haszonról, karrierről való lemondás árán oldható meg ebben a feje tetejére állított világban. Ahol vállalják ezt az áldozatot, talán szerényebb anyagiak között, de otthon harmónia van, békesség, akkor az mindenkinek többet ér, mintha csak a pénz lenne több. - Fel kell ragyogtatnunk mások előtt is olyan szellemi értékeket, amikről elfeledkezik a világ. A világ minél büszkébben hivatkozik az eszére, annál szánalmasabban, beszűkültebben gondolkozik. Olyan anyagias lett, hogy sokszor teljesen megfeledkezik azokról a lelki-szellemi értékekről, amelyek nélkül nem lehet emberi életet élni.
Jézus azt mondta: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. Aki emberként akar élni, az Isten igéjével is táplálkozzék, ettől lesz ember. Ez emeli az állatvilág fölé, ez hozza őt kapcsolatba a Teremtőjével, s így tud majd helyesen uralkodni a teremtett világon.
Tehát olyan szellemi értékek felismerése, gyűjtése, komolyan vétele, felragyogtatása a hívők feladata, amik igazán emberivé teszik az életet. Merjük vállalni, hogy egy-egy otthoni meghitt beszélgetés többet ér, mintha drága ajándékokkal halmoznánk el a gyerekeinket. Nem amiatt fognak hazasietni kamaszkorukban, a lázadásuk idején, meg később is, hogy mi mindent kaptak vagy kapnak, hanem mert jó hazajönni.
- Fontos, hogy megtanuljuk, mit jelent a hűség. Az utolsó időkről szólva az egyik legnagyobb veszedelemnek azt tartja a mi Megváltó Jézusunk, az apostolok is, ha a hűség megrendül vagy meggyengül a hívőkben.
Ézsaiás könyvében olvasunk arról, hogy amikor már olyan nagy lett a baj, hogy nem lehetett segíteni Isten népén, abból látszott, hogy elveszett a hűség. „Háttérbe szorul a törvény, távol marad az igazság, elbukik a hűség a tereken, és a becsület nem érvényesül. Odalett a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik.” (Ézsaiás 59,14–15a)
Nem így van ma? A hívőknek a hűséget kell gyakorolniuk. Rendíthetetlen hűség Istenhez, az ő igéjéhez, egymáshoz, a Szentírásból felismert meggyőződésünkhöz, népünkhöz, hazánkhoz, a hivatásunkhoz, ha azt Istentől kaptuk. Akkor is, ha kínálnak valami könnyebbet és jobbat. Mert a kísértés mindig az, hogy másik lehetőséget csillant fel az ördög, ami mindig kívánatosabb, mint az, amihez hűségesnek kell maradnunk.
A szomszéd felesége szépen kozmetikázva kívánatosabb, mint az én feleségem kötényben a mosogató mellett. Ez jellemzi az összehasonlítást, hogy a másiknak az erényeit a meglévő hátrányaival hasonlítja össze, amihez hűségesnek kellene maradni.
Csak az eltökélt keresztyének maradhatnak talpon az utolsó idők nehézségei között. Ezért ne szégyelljük az evangélium egyszerű igazságait, amikor valami körmönfont áltudományossággal állítják szembe és próbálják nevetségessé tenni. Mi csak maradjunk meg az egészséges tudomány mellett!
Ne szégyelld, ha szűzen mész a házasságba. Legyen bátorságod nemet mondani olyan meghívásra, amiről előre tudod: nem Istentől való, és csak eltávolítana tőle az, ami ott történik. Legyen bátorságod felállni és elmenni valahonnan kedvesen, de határozottan, mihelyt kiderül, hogy ott mérget kínálnak, s te nem tudsz áldásul lenni másoknak, mert nem Isten küldött oda. Legyen bátorságunk felállni egy tévéműsor elől, vagy becsukni egy könyvet. S ne sajnáljuk az időt attól, hogy Isten előtt elcsendesedünk és engedjük, hogy ő adjon nekünk felülről való gondolatokat, s belemélyedjünk az ő igéjébe, és ne csak lapozgassuk azt. Tanuljunk meg elmélyülten imádkozni, mert ezek során gyűjthetünk olyan szellemi értékeket, amikkel majd gazdagíthatunk másokat is. Ilyen értékeket csak a Gazdától, Istentől lehet kapni, s csak a hű és bölcs sáfároknak adja, mert azok nem herdálják el, hanem mások javára fordítják.
Ez munka, testvérek, hogy Istennek használható sáfárai lehessünk. Figyelni kell rá, állni kell előtte. Le kell tenni a kezünkből értéktelen kacatokat, hogy örök kincsekkel rakhassa tele. Ehhez bátorság kell, eltökéltség, hűség. Ragaszkodni kell Jézushoz, mint Isten Fiához és egyedüli Megváltóhoz. Ragaszkodni kell Isten kijelentett igéjéhez, és aszerint rendezni be az életünket. Tudatosan építeni a házasságot, a családot, és aki egyedül él, az is segítheti a másokét. Legyen sokkal nagyobb értéke előttünk a szellemi kincseknek, gyűjtsük és adjuk tovább azokat.
Aki mindvégig hű marad, az üdvözül! Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek győzelmi koszorúját – azt mondja a mi Megváltónk. Ámen.
Cseri Kálmán
Az igehirdetés 1996. december 15-én hangzott el.
Híd magazin, 2021/1.
