A lelkészi szolgálat kiváltsága, megszokhatatlan élménye és felelőssége a kazuális alkalom, amikor keresztelő, esküvő vagy temetés idején együtt örülünk vagy sírunk családokkal, és figyelünk Isten szavára, igéjére. Évtizedek alatt több száz ilyen alkalom adódik. Hadd osszam meg a legfrissebbeket!
Nem adom fel! Az egyik égető probléma egyházi körökben is a magány. Nem csak válás miatt maradhat valaki egyedül, hiszen többen odáig sem jutnak el, hogy megházasodjanak. Negyvenkét éves nőtestvérünk is sokáig hiába várt a beteljesedésre, de nem adta fel. Idén örökbe fogadott egy kedves cigány lánykát. Mire ez a folyamat a végére ért, Isten megajándékozta egy társsal is. A napokban fogadtak hűséget egymásnak Isten színe előtt. Legyenek áldottak így együtt!
Drogfogság után. Egy fiatalember tizenhét éven át drogozott. Ezt nem lehet túlélni, gondolhatnánk. Többször került a halál közelébe. Keresztyének befogadták, kórházakban műtötték, gyógyították. Kitisztult, letisztult, újjászületett. Eredeti foglalkozása szerint karosszérialakatos. Hirdetésre jelentkezett egy pesti műhelybe. Jól végzett munkája miatt főnöke most emelte a fizetését ötvenezer forinttal. Istentől kapott egy hívő barátnőt, akit feleségül vett. Kértek, menjek el hozzájuk, és áldjam meg őket szép, tiszta, világos albérletükben is. Áldott vacsora volt ez. Együtt keresik az Úr vezetését a jövőre vonatkozóan a gyermekvállalás, a keresztyén szolgálat tekintetében.
Baráti keresztelő. Feleségem – aki a missziói központ munkatársa – a cinkotai mezőn kutyasétáltatás közben találkozott egy komondoros kutyagazdával. Az illető nem jár templomba, de mivel kettejük között az „állati” baráti kapcsolat lassan igazi barátsággá vált, a kis unoka, Zoé (= élet) megkeresztelésére is sor került…
Csodák pedig vannak. Lelkész barátom évtizedekkel ezelőtt áldott munkát végzett egyik gyülekezetünkben. Egymás után tértek meg a legkülönbözőbb hátterekből érkezők. A szombati ifire már alig lehetett beférni. Szárszói konferencián voltam, amikor a gondnok a telefonhoz hívott. Életem egyik legdrámaibb kérését hallottam: „János, kérlek, szombattól vedd át az ifjúság vezetését. Szétment a házasságunk, lemondtam a lelkészi állásról, és levetettem a Luther-kabátot…”
A barátom ezután is minden ifin ott ült a többiek között. Isten nem engedte el. Gyógyította, helyreállította. Közben volt újságkihordó, bádogos mellett segédmunkás, később az egyházi gimnáziumban programszervező, hitoktató. Évek óta húzóereje az országos missziói munkának is. A maga alázatos stílusában szolgál: szervez, összegyűjt, evangelizál, lelkigondozást végez. Még szószékre is felküldte őt az Úr, igaz, „csak civilben”. Közel harminc év alatt nem fogadta el egyetlen gyülekezet hívását sem (sokan keresték), és párkapcsolatot sem vállalt. Idén nyáron mégis eljött a menyegző ünnepe. Ezt az igét kaptuk: „Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje…” (Énekek éneke 2,10)
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2016. október 2.
Kapcsolódó anyagok:
 |
2016-10-02_Azeneklesideje.doc |
