Első helyen az úrvacsorát említem. Bizony, Krisztus vérét alkoholtartalmú italban vesszük magunkhoz...
Jézus a pészah vacsorán a bor vételénél kijelentette: „Ez az én vérem...” Ezért is szent számunkra a bor. Az Úr szeretett beszélni a szőlőről. Azon is érdemes eltöprengeni, hogy János evangélista Jézus első csodatételeként számol be a kánai menyegzőről. Jézus elment a szerelem ünnepére, evett, ivott, örült, és bizonyára a többi férfival körtáncot is járt. Miután elfogyott a bor, nagy mennyiségű vizet (mintegy hatszáz litert) változtatott át alkoholos itallá. A testről és a pszükhéről tudni nem akaró törvényeskedő hívők szerint ennek a csodának csupán lelki üzenete volt. Minden jézusi csodának van lelki-szellemi értelme, üzenete, de itt az Isten Fia nem igés lapokat osztogatott, nem imaközösséget szervezett, nem evangelizált, hanem a szerelmeseket és a násznépet megajándékozta mennyei minőségű borral. Ugyanakkor nem nyitott borozót, és nem itatta le az embereket.
Az irgalmas samaritánus olajat és bort öntött az összevert ember sebeire. Pál apostol tanítványának, Timóteusnak tanácsolja, hogy gyomorbaja miatt éljen egy kevés borral is. (Hány alkoholbeteg idézte már ezt a mondatot!)
Ősidőktől fogva termesztettek szőlőt és készítettek bort a különböző kultúrákban, az ószövetségi időkben is az emberek. Sok esetben a fertőzött vizet is helyettesítették vele. A Szentírásban olvashatunk arról, hogyan éltek a borral az étkezéseknél, harctéren, a szerelem idején, különböző élethelyzetekben. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a Bibliában a borról először Noé részegsége kapcsán olvashatunk. Úgy berúgott szegény pátriárka, hogy magából minden tekintetben kivetkőzött. Sok-sok intést, figyelmeztetést találunk az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Álljon itt az egyik legszemléletesebb: „Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz. És olyan leszel, mint aki tenger közepén fekszik, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.” (Péld 23,29–35)
A legutóbbi missziói konzultáción született meg bennem e jegyzet megírásának a gondolata. Közel húsz éve minden tavasszal találkoznak egyházunk missziói munkaágainak képviselői Piliscsabán. Gyakorlattá vált, hogy este a kötetlen beszélgetésre maradnak néhányan egy pohár minőségi bor vagy üdítő mellett. Az alkoholbeteg-mentő misszió munkatársai nem ültek mellénk, mert számukra rossz emlékeket jelentenek az iszogatások. Lehet kezelni az ilyen helyzeteket szeretettel, megértéssel mindkét oldalról. Mi sem szégyelljük, hogy a hosszú, munkás nap végén egy pohárka mellett jó elbeszélgetni, és „ők” is megértik ezt. Ugyanakkor zavart, fájdalmat éreztem magamban. Nagy mélységekből, sokszor gyógyíthatatlan keserves múltból szabadultak ezek a mi testvéreink. Missziós, evangéliumi programon mi, „szabadok” igazán lemondhatunk az alkoholfogyasztásról. Hasonló gondolatokat Pál apostol is megfogalmazott.
Teherré vált számomra az elmúlt években, hogy a társadalmat és benne egyházunkat is pusztító alkoholizmus idején – véleményem szerint – nagyobb hangsúlyt kapnak a kelleténél az alkohollal hirdetett egyházi programok. Legutóbb arról olvastam sajtónkban, hogy a Lutherfeszt evangélikus sörfesztiválon, „sörünnepen” három napon keresztül „korlátlanul” lehetett inni.
Korábban egy faluban tartott ifjúsági konferencián a házaknál elszállásolt kamaszokat a házigazdák pálinkával ébresztették. Magam láttam, hogy saját négy-öt éves fiacskájának is adott a vendéglátó. Valahol a Kárpát-medencében egy-egy lelkészgyűlés végén, az ebédnél bőven fogy a „rövid”, a „hosszú” több fajtája, és a többség autóval megy haza. Fájdalmas hallgatnia a gyülekezetnek a nyelvzsibbadással küzdő lelkipásztort. Egyik hazai (nem evangélikus) gyülekezetben az istentisztelet után a férfiak a lelkészi hivatalban pálinkáznak és boroznak üres gyomorra. Határon túli egyházi gimnáziumban tartott díszebédre úgy lehetett belépni, hogy már az ajtóban kezünkbe adták a teli kupicát. Az asztaloknál bőven folyt a pálinka, bor és sör. Húsz perc alatt kocsmai hangulat lett.
Nem zárkózom el az alkohol fogyasztásától. Szeretem nyári hőségben a friss, hideg sört, este lefekvés előtt egy pohárka vörösbort, vendégfogadáskor kis kupica szilvapálinkát kínálok Bakay Péter barátom sárszentlőrinci terméséből. De nem mindegy, hogy az egyházban mit reklámozunk.
„Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt...” (Préd 9,7–9) De van határ, és van testvéri féltés, felelősség.
Évtizedek óta látogatom közösségeinket a Kárpát-medencében. Sok életjel mellett látom a gondokat, nyomorúságokat is. Ezekből egy az alkoholbetegség és következményei. Hadd idézzek a szarvasi doktor néni, Sárkány Angyal írásából: „Mikor lesz valaki alkoholista? Ha rendszeresen, eleinte hétvégeken, majd naponta fogyaszt szeszes italt. Ha kihagyja – hiányzik, nem tud nélküle élni. Eleinte miatta, majd később érte remeg. A remegést csak az egyre több és több ital szünteti. Jézus az életet kínálja neked a halál helyett. Válaszd az életet! Ő megszabadít, a megkötözöttségedet ő oldja fel, meggyógyít. Megszabadulhatsz a bűn fogságából, és a „spiritus vini”, a „bor lelke” helyett, az alkohol helyett a Spiritus Sancti, a Szentlélek lesz a vigasztalód. Meggyógyulsz, és védettséget kapsz a fertőzés ellen. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
Ha az Úr ma testben megjelenne, én bizony arra kérném nagy alázattal, hogy változtassa tiszta, friss vízzé hazánk irdatlan nagy alkoholtengerét. Csak egy kicsit hagyjon belőle, leginkább a tokajiból.
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2016. december 10.
