Csermely Péter írása a Híd magazin 2023/3. számából
„Mégiscsak kell valamiben hinni.” „Jobb a templomban ülni, mint a kocsmában.” „Nem árt a gyermekemnek, ha hisz: legalább engedelmességet tanul a szülei iránt.” – De sokszor hallhatunk ilyen mondatokat… Pedig a hit nem pótlék, nem feladat és nem csereüzlet. A hit nem is ritkán használt menedék, amit csak akkor vesz igénybe az ember, amikor óriási bajba kerül.
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11,1; Károli-fordítás) Három fontos támpontot ad nekünk ez az ige: a remény, a bizalom és a meggyőződés támpontjait. Az első a remény. A hívő ember perspektívája nem a jelen, hanem a jövő. A jövőnk nem negatív, nem semleges, hanem reménységre ad okot. „A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk.” (Róm 5,5) A második támpontunk a remélt dolgokban való bizalom. Az evangélium igazságából következő jövőnk, az örök élet nem ábránd, hanem bizonyosan bekövetkező valóság. Isten ígéretében bízunk – amely nem marad beváltatlanul. Jézus minket megváltó áldozatában bízunk – amely elvégeztetett és örök. A bennünk élő Szentlélekben bízunk – amely betölt, és hívő közösséget teremt. A harmadik támpontunk a meggyőződés. A – ma még – nem látható és nem tapintható dolgok létéről való meggyőződés. Ez nem olyan szintű, ami csak rábólintást jelent. Ez egzisztenciális mélységű meggyőződés. A közvetlen és a másokban megélhető Krisztus-tapasztalatból, a Mindenség érintéséből fakad. Olyan meggyőződés, amely megingathatatlanná vált. Létállapot.
Nem véletlen, hogy a hit lényege a szívből ered. Ezért válik a hit óriási erővé. Mert a hit ledönti a falat köztünk és Isten között. Ha hitben élünk, Isten kiáradó örömmel megfürdet minket magában, és minden nap a teljességének és szeretetének újabb és újabb színét mutatja meg nekünk. Mindezzel a hitünk, ahogyan érlelődik, szép lassan kiábrázolja bennünk Isten egyszülött fiának, Jézusnak az arcát és alakját. Betöltenek a Szentlélekkel, amely erőt ad nekünk, és cselekvésre vezet. És ezzel válik a reménységünk valósággá. A gyülekezeté is.
Számomra a hit a kegyelem elfogadása. A hit megújulás. Egy olyan tapasztalás, amely megnyugvást és elrendezettséget teremt az életemben. Célt ad, és megmutatja a cselekvés módját. Tettekre sarkall. Szolgálatra. Közösségformálásra.
Isten felfoghatatlan méretű, hatalmas erejű, szeretettel teli teret ad a hitnek. Krisztus pedig irányt ad a hitnek: a Golgota, a kereszt, a megváltás irányát, az alfa és az ómega, az út, az igazság és az élet irányát. A Szentlélek pedig mozgást és sebességet ad a hitnek.
Vianney Szent János arról volt híres 18-19. század Franciaországában, hogy reggeltől estig kígyózott a temploma előtt azoknak a sora, akiknek meghallgatta a panaszát és baját. Róla mesélik, hogy sokat köszönhetett egy parasztbácsinak, aki semmit nem tett, csak napok óta ott ült a templomában. Odament hozzá: „Ha meg szabad kérdeznem, mit csinál?” „Nem csinálok én itt semmit, csak ülök és nézem Krisztust. Ő pedig néz engem.” Számomra ez a történet a hit egyik fontos lényege. Ahogyan szemléljük a Krisztust, és átérezzük, ahogyan ő szemlél minket, elkezdünk belenőni a Krisztusba. Az ő szemével kezdünk el látni. Szép lassan megtanuljuk a szeretet cselekedeteit tőle. És elkezdjük megláttatni őt másokkal is. Ámen.
Csermely Péter
evangélikus lelkész, biokémikus, hálózatkutató egyetemi tanár, akadémiai doktor
Híd magazin, 2023/3.
