Az ötszáz napos időszak alatt havonta imakörlevelet teszünk közzé. Itt a januári olvasható.
A hónap igéje: „A te szavadra mégis kivetem a hálókat” (Lk 5,5)
A közbenjáró imádság. A Bibliában számos helyen olvashatunk a közbenjáró imádság fontosságáról. Egyik legismertebb ezek közül Ábrahám imádsága a romlott Sodomáért (1Móz 18,16 –33). Ezt tették a próféták és az apostolok is, azóta pedig sokan mások is, akik felelősséget éreztek embertársaikért.
A mai keresztények sem feledkezhetnek meg arról, hogy könyörögjenek Istenhez, mentse meg a bajban levőket, segítse meg az ínségben sínylődőket, a szenvedőket. Ezek mellett felvetődik a kérdés: vajon eleget imádkozunk-e a lelki ínségben, a megtéretlenségben levőkért, a vallásosságukban megelégedettekért, de még hitre nem jutottakért és a hitetlenek nagy táboráért?
Tudjuk, hogy sokan nem szeretnek kérni – gyakran mi is így vagyunk vele –, de azt is tudjuk, hogy másvalakinek kérni valamit még mindig könnyebb, mint saját magunknak. Ez bátorítson minket is arra, hogy nézzünk körül környezetünkben, kiért, miért lehetne imádkozni. Magunk is meglepődünk majd, hogy milyen sok alkalmat és lehetőséget találunk erre. Közben adjon nekünk erőt az a tudat, hogy talán értünk is imádkozik valaki. Az Úr Jézus értünk mondott imádságára minden körülmények között számíthatunk, ez a mi igazi erőforrásunk.
Legyünk egyek a közbenjáró imádságban, hogy a könyörgés soha ne némuljon el, egészen addig, amíg Isten maga nem válaszol majd rá.
Imádkozzunk: az új esztendőért, hogy Isten óvja meg hazánkat, népünket a kártól és veszedelemtől; a hittanos gyermekekért, hogy a hittant ne tananyagnak tekintsék, hanem életük vezérfonalának; a szülőkért, hogy többet tudjanak foglalkozni gyermekeik hitbeli fejlődésével; a keresztény egyházakért, hogy az ökumené egyre inkább a közös munkálkodásra indítsa őket; a reformáció évéért, hogy minél több embert megszólítson a tiszta ige; a Budai Egyházmegyéért és annak gyülekezeteiért; egyházunk megújulásáért.
Koháry Ferenc férfimissziói referens, lébényi lelkész.
