Az ötszáz napos időszak alatt havonta imakörlevelet teszünk közzé. Itt a februári olvasható.
A hónap igéje: „Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5)
Bármit kértek, megkapjátok...
Képzeljük el, hogy ezt mondja nekünk az Isten. Mit kérnénk? Lehet, hogy először bőven lennének ötleteink, de aztán, ha jobban megfontolnánk rájönnénk, hogy ez nem is olyan egyszerű. Biztos, hogy mindaz, amit felsorolnánk a javunkra válna? Hiszen mi nem látjuk a világ, sőt a magunk életének összefüggéseit sem, az Isten gondolatai pedig magasan a mi gondolataink felett vannak (Ézs 55,8-9). Éppen ezért ez az ígéret sem áll önmagában, hiszen Jézus úgy mondja ezt tanítványainak, hogy: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23-24 vö. Jn 15,16b)
Mi vajon kértünk-e már bármit is az Ő nevében? Nem arról van szó pusztán, hogy egy „Jézus nevében kérünk...” félmondatot odabiggyesztünk imádságunk végére. Ettől még imádságunk tartalma nem lesz az Ő akaratával egyező, és így nem is tudja megadni kéréseinket, örömünk sem lesz ebből. Gondoljunk bele, milyen idegesítő, ha valaki visszaél a nevünkkel, és valótlanságokat állít, vagy akár olyat kér másoktól, ami nekünk eszünkbe sem jutna. Hogy mernénk mi így visszaélni a mi Urunk nevével, aki nem hagyja büntetés nélkül, ha valaki hiába veszi az Ő nevét? Csak Jézus nevében közelíthetünk az Atyához (Jn 14,6), és ez úgy lehet valóság, ha már befogadtuk Őt bűnnel terhelt életünkbe és ezáltal uralma alá kerültünk. Jézus nevének jelentése: Szabadító. Az Ő nevében van szabadságunk arra, hogy ne bűnös emberi elvárásokkal ostromoljuk a mi Istenünket, vagy vallásos kötelességtudatból mondjuk a magunkét, egyre több csalódással, kedvetlenül, hanem belső szobánkban, gyermeki módon beszélgessünk a mi mennyei Atyánkkal mindarról, ami ér bennünket. Sőt, Jézus nevében még azt is őszintén megvallhatom, hogy ez nekem nem megy, és valahogy ezzel kezdődik az egész, hiszen Ő mondja, hogy „...nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5b). Vele azonban örömünket leljük az imádságban, mert megéljük ennek az ígéretnek a valóságát, hogy bármit kértek, megkapjátok.
Imádkozzunk:
A Jézus nevében meghirdetett alkalmakért: Téli ifjúsági táborokért, hétvégékért, konferenciákért...
Vezetőinkért, hogy Jézus nevében tudjanak döntéseket hozni az Ő Egyháza ügyeiben.
A rászorulókért, különösen azokért, akik a nagy hidegben fűtés, vagy otthon nélkül tengődnek. hogy Jézus nevében kapjanak testi, lelki segítséget.
Az úton levőkért, hogy az Ő nevében indulhassanak, és a zord utakon is biztonságban célhoz érjenek.
A Dél-Pest Megyei Egyházmegye gyülekezeteiért, lelkészeiért, hogy az Ő nevében maradhassanak meg az Övéi, és folyhasson a missziói szolgálat azok felé, akik még Nélküle vesztükbe rohannak.
Malik Péter Károly lucfalvai lelkész
