Itt találkoztunk először 1991-ben. A rendszerváltás utáni lendületben, ébredésben számtalan konferenciát, tábort, képzést szerveztünk. Jó néhányat a tiszadobi Andrássy-kastélyban és gyönyörű parkjában. ...

Itt működött egy állami gyermekotthon. A roma származású kiskamaszokat nem lehetett nem észrevenni. Programjaink alatt megálltak az ajtóban, onnan figyeltek. Meghívtam őket a kézműves foglalkozásokra, éneklésekre, előadásokra, az esti tábortüzekre.

Kapcsolatunk, barátságunk évek múlva Budapesten is folytatódott. Mindig Zsolt volt a kezdeményező, a „motor”. Telefonált, meglátogatott. Összehoztam őt az akkori roma önkormányzattal, amely azonnal vett tőle festményeket. A kelenföldi gyülekezetben szerveztük meg élete első kiállítását. Később bekapcsolódott az ifjúsági közösségbe. Mindig hozott valami ennivalót a többieknek. Szép ünnep volt a keresztelője. Hívta, hozta társait, barátait is sorban. Mentünk nyári táborokba a heterogén, lelki ébredést átélő ifjúsággal. Felsőpetényben, Nagybörzsönyben, Bagolyirtáson csodás időket kaptunk az Örökkévalótól. Születtek a festmények, grafikák, énekeltünk régi és új keresztyén dalokat és minden mást is.

Kálmánt a nagybörzsönyi evangélikus templom mellett zubogó patakban kereszteltem meg, Tibit a Mátrában, szintén patakban. És jöttek az esküvők, érkeztek a gyerekek is. Közben a kamaszok felnőttek. Sok küzdelem, siker, kudarc, tanulás, ima és mindezeket átjáró áldás következtében állnak a lábukon, felelős munkát végeznek, segítenek másokon. Zsolt megházasodott. Gyermeküket, Ádámot a Pilisben kereszteltük. Zsolt most is tele van ötletekkel, munkával. Galériát vezet, pályázatok segítségével hátrányos helyzetű gyerekeknek szervez képzéseket, táborokat. Most költöznek kicsi belvárosi lakásból kertes házba, ahol műterme is lesz. Őáltala ismertem meg Kicsót, Istvánt, Lacit, Sárkányt, Indiánt, Marát és a többieket.

Kálmán, a Duna TV egykori bemondója roma szakkollégiumot igazgat, fest, verseket ír, két gyermeket nevel Mariannal. Tibi diplomás grafikus, érzékeny, nagy művész. Jól énekel. Vele és a többiekkel is többször jártam börtönökben, hajléktalanszállón, gyülekezetekben. Most a tanári diplomát is megszerzi.

Sanyi festő Záhonyban. Lakásokat, de szép képeket, ikonokat is fest. Vera lányuk ballagásán voltunk április 28-án a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégiumban. Vera kislány korától fellép színdarabokban, musicalekben. A ballagás után elmentünk együtt Tiszadobra. Korábbi nevelőjük Angliában élő lányának volt könyvbemutatója. (Wheeler-Mezei Virág: Reményt adó élet – igaz és megható történet a szeretet és a hit átformáló erejéről.) Virág nagy utat járt be. A valamikori tiszadobi diáklány Angliába ment férjhez. Kisfiuk öt évesen elhunyt.

„Tisztában vagyok a ténnyel, hogy nagyon különleges Luke. Megmutatta nekem, hogy nem kell megijedni semmitől (...) Luke lelke hatalmas, és megtanultam, hogy bármi történik is vele, illetve velünk – akár a halál is -, minden rendben lesz. Isten soha nem hagy el. Soha!”

Legalább százötvenen jöttek el a könyv bemutatójára. Kálmán mondott beszédet, Tibi keresztyén dalokat énekelt. A szerző édesanya jóbi szavakat mondott, amelyeket átjárt az ajándékba kapott hit.

Újra Tiszadobon voltunk. A fiúk felnőttek, felelős férfiak lettek. A szívem alig bírta elhordozni a hallottakat, látottakat. „…bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. (1Jn 3,20)

 

Szeverényi János

Evangélikus Élet, 2018. április