Nyomtatás

Hulej Enikő

Tessék végre jó példává lenni a világ számára!

Letöltés: 2009-03-10.mp3(1,86 MB)

Nemrég láttam Szakonyi Károly Adáshiba című művét, s a színdarab egyes jelenetei, üzenete azóta is gyakran eszembe jutnak. A történet valamikor a 60-as évek végén játszódik, és a Bódog család egy napjáról szól. Születésnapot ünnepelni jön a szülői házba a feltörekvő fiú butuska feleségével, a megkeseredett, magányos, elvált lány és az ünnepelt legkisebb gyerek. Hiába mondják azonban, hogy ők egy olyan család, amelynek tagjai figyelnek egymásra, valójában nem igazán törődik senki sem a másikkal, elbeszélnek egymás mellett, és csupán abban van egység, hogy mindannyian rátapadnak a tévé képernyőjére. Átjön a szomszéd, sőt az albérlő is, egy bizonyos Emberfi, aki saját bevallása szerint azért jött, hogy enyhítsen az emberek szenvedésén. Ez a család azonban menthetetlen. Hiába történnek csodák a szemük láttára: hiába változik át a szódásüvegben a víz borrá, hiába gyógyul meg a mozgássérült szomszédasszony, hiába áll le az adás a tévében, ők nem figyelnek az Emberfire. Nincs mit tenni, ezeket megmenteni se lehet - így zárul a színdarab.

A szerző ebben a darabban nyilván nem csak azt akarja bemutatni, mennyire elidegenedtek egymástól az emberek, hanem a mai kereszténységről, sőt Jézus Krisztus mai munkálkodásáról is elég lehangoló képet fest - gondolom azért, mert nem találkozott jó példákkal. Igaza van abban, hogy az egyház és a keresztények manapság gyakran néznek ki úgy, mint egy erőtlen, tehetetlen társaság, és ezzel óhatatlanul olyan vélemény alakulhat ki egyesekben, hogy Jézus és az ő tanítása már rég a múlté.

Pedig ez nem így van. Jézus Krisztus ma is él és munkálkodik, és bizony életeket változtat meg. Egy egykor öngyilkosságra készülő fiatalembert úgy, hogy most nem győz az Isten sokféle ajándékáról beszélni. Egy magát vallásosnak mondó asszonyt úgy, hogy egyszer csak rájön: a hite nem merül ki a templomba járásban, hanem oda kell tennie bűneit Krisztus keresztjéhez. Egy szkinhed, mindenféle sötét erővel küzdő nőt úgy, hogy most normális életet él, esti gimnáziumba jár, és csillogó szemmel tesz bizonyságot a szabadulás csodájáról. Egy jómódú, menő jogászt úgy, hogy - ha alkalom adódik - egykori bulizós haverjainak egy másfajta, értékesebb élet valóságáról beszél. Vagy éppen egy fizikust, akinek kinyílik a szeme, és rádöbben: a munkája nem más, mint Isten csodálatos világának vizsgálata, és minden, amit kutat, a Teremtőt dicséri. És persze lehetne hosszasan beszélni olyan emberekről, akik élő példái annak, hogy Jézus Krisztus ma sem tehetetlen, hanem éppen ellenkezőleg! Él, munkálkodik, életeket változtat meg.

Visszatérve ahhoz a bizonyos Adáshiba című darabhoz: azt hiszem, mégis jó, hogy van ilyen darab. Jó, mert végre felébreszthet bennünket, keresztyéneket: Tessék végre jó példává lenni a világ számára!

Kedves rádióhallgató testvérem! Erőtlen a hited? Fordulj ahhoz, akinek van nemcsak hatalma, de szíve is arra, hogy téged megváltoztasson! Krisztus lakik a szívedben és meghatározza napjaidat, döntéseidet? Élj akkor úgy, hogy ezt mások is észrevegyék rajtad! Elcsüggeszt, hogy hiába teszel bizonyságot az Úrról a családtagjaidnak vagy a munkatársaidnak, azokról lepereg a megtérésre hívó szó? Légy továbbra is kitartó és imádkozz értük! Vagy ahogy az ige mondja: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Ef 5,14)