Nyomtatás

Köztünk élő szerzetesnők – interjú a Szociális Testvérek Társasága két tagjával

A Slachta Margit szerzetesnő, politikus által 1923-ban alapított katolikus női szerzetesközösségnek, a Szociális Testvérek Társaságának a tagjai radikális evangéliumi életre törekednek, de nem elkülönülve a világtól, hanem éppen annak aktív alakítóiként. Részt vesznek az egyház szociális küldetésében; a szeretet, az igazságosság eszközei, a remény hordozói, a szegények és az elnyomottak szolgálói kívánnak lenni. Berkecz Francis­kával, a közösség korábbi vezetőjével, valamint Tóth Anna szociális test­vérrel beszélgettünk az elhívatásukról, a mindennapjaikról és a céljaikról.

 

Milyen célok elérése érdekében mun­kálkodnak a Szociális Testvérek Társasá­gának tagjai?

Berkecz Franciska: A társaság célja a kezdetektől a társadalom megújulásának szolgálata az élet minden területén. Min­den szolgálatunkkal a lelkek mentésére törekszünk, arra, hogy az emberek meg­ismerjék Jézus Krisztust, és épüljön Isten országa. Nem a magunk erejéből mun­kálkodunk, hanem a Szentlélek erejével próbáljuk Isten megszentelő szeretetét sugározni, hogy gyógyuljon a társadalom.

Az a különlegessége ennek a szer­zetesközösségnek, hogy támogatja: a ta­goknak világi szakmája, munkája legyen.

F.: Szeretnénk szakképzett mun­katársakként elősegíteni az egyház és a társadalom megújulását. Munkánk az Is­tennel való kapcsolatunkból táplálkozik. Alapítónk, Slachta Margit hangsúlyozta, hogy fontos: a közösségünk bencés ala­pokon álljon. Ez többek között azt is je­lenti, hogy összehangoljuk az imádságot és a munkát. „Ora et labora!” „Imádkozzál és dolgozzál!”

Tóth Anna: A reggeli imánkkal „be­leöltözködünk” a Szentlélekbe, és úgy indulunk munkába. Egész nap figyelünk arra, hogy ne kaptafák szerint dolgoz­zunk. Ott vagyunk a világban, az élet sű­rűjében. Sok olyan helyzettel találkozunk, amikor rászorulunk a Szentlélekre.

Orvosként hogyan került kapcso­latba Istennel és ezzel a szerzetesközös­séggel?

A.: Volt olyan idő, amikor csak a barátaim és az éneklés miatt mentem va­sárnap a templomba, de aztán kezdtem meghallani, hogy ott érdekes dolgokat is mondanak. Tizennégy éves koromban kaptam az elhívást, hogy szerzetes legyek. Nagymaroson egy ifjúsági találkozón egy atya azt mondta: talán sokan vagyunk, akik gondoltunk arra, hogy szerzetesek vagy papok legyünk. Tartottunk egy húsz má­sodperces csendet, hogy mindenki gon­dolja végig, ez mit jelent az életére nézve. Nekem akkor ez a húsz másodperc elég volt, hogy összeálljon bennem a kép: én igazából nem akarok mást, mint Istennel élni. Minden szeretetre való képessége­met, figyelmemet neki akarom adni, őt szeretném elsősorban szeretni.

Hogyan jött emellé az orvosi hi­vatás?

A.: Biológusnak készültem, és ak­koriban naponta jártam az Örs vezér té­ren, és láttam az aluljáróban a hajléktala­nokat. Úgy éreztem, hogy amíg emberek így élnek, addig én nem törődhetek az állatokkal; az embereket szeretném segí­teni. A családom nagy része orvos, úgy­hogy ez az út adott volt.

Franciska, ön hogyan lett szociális testvér?

F.: Érettségi után Szegedre kerül­tem a bölcsészkarra, magyart és oroszt tanultam. Fiatalokkal együtt olvastuk a Bibliát, és főleg arra figyeltünk, hogyan éljük meg Isten igéjét. Az egyik fiatal elhívott egy idős nénihez, Wágner Vik­tóriához. Kis védőnői szolgálati lakása tele volt fiatalokkal, és az ablakán folya­matosan kopogtattak a szegények és a cigányok, akiknek ő korábban a védőnő­jük volt. Láthattam, hogyan néz ki egy szociális segítő szolgálat, ami spontán módon alakul. Ruhaosztás, ételosztás, bevonva a fiatalokat, akik hozzá mentek lelki tanácsért. Elgondolkodtatott: ha Wágner Viktória néni ennyire tud szeret­ni, akkor milyen lehet az Isten, akiről ő beszél? Ez indította el igazán a személyes hitemet. Ő egyébként szociális testvér volt. Egy-két év múlva, az egyetem után a szívemre helyeződött, hogy teljesen az Úrnak szenteljem az életem.

Milyen keretek között folyik a szo­ciális testvérek közösségi élete?

F.: Az illegalitás éveiben a szociális testvérek általában egyedül éltek, a lel­kiség megélése és a közösségi lelki talál­kozók kötöttek minket össze. A rendszer­változást követően lehetőséget kaptunk, hogy kisebb-nagyobb közösségeket al­kossunk. Anna és én egy háromtagú kö­zösségben élünk egy budai társasházban. Van külön imaszobánk, ahol együtt imád­kozhatunk, aztán megyünk dolgozni. Este újra összejövünk.

A.: Ez olyasmi, mint a család, ahon­nan elindulunk a dolgunkra, és ahová visszatérünk, és megosztjuk egymással a napi élményeket, tapasztalatokat, és tanulunk egymástól.

F.: Ebben a közösségben Anna or­vos, a harmadik testvér egy iskolában igazgatóhelyettes. Én évek óta rákos be­teg vagyok. Az, hogy hogyan éli meg az ember a betegséget, már maga szolgálat a környezete felé, de emellett ez a válto­zás hívott engem arra, hogy jobban ráta­láljak az imádságra mint szolgálatra. Az imádságban elsősorban azt kérjük, hogy Isten országa jöjjön el a társadalom kü­lönböző területein és az egyes emberek életében.

Az Őrtüzek Imádság Háza nevű imaszolgálatban is aktívan részt vesznek szociális testvérként. Miként alakult ez a szolgálatuk?

F.: 2012-13 körül meghívást kap­tam a Magyar Pszichológiai Társaságtól egy ígéretesnek látszó programra. Job­ban megvizsgálva döbbenten láttam, hogy ez az alkalom a sámándobolástól kezdve olyan módosult tudatállapot-ta­pasztalatokra hív meg, amelyek jelentős, életre szóló lelki változást ígérnek, de közben félelmetes utakat nyitnak meg, és félelmetes eszközökhöz nyúlnak. Mind­ez a tudomány nevében történik! Ugyan­ezen a héten a Margitszigeten összejöve­telt hirdettek, ahol emberek imádkoznak majd, kérve a felsőbb energiákat azért, hogy Magyarország újjászülessen. Egy harmadik, akkoriban zajló program pedig azt a célt tűzte ki, hogy Magyarországon történjen olyan spirituális átalakulás, ami nem a keresztyénséghez köthető, hanem ezoterikus forrásokhoz. Gondolkodtunk, hogy milyen választ tudunk adni mi az érezhetően nagy lelki éhségre, amely ezek mögött a jelenségek mögött van. Felidéztük, amit Slachta Margit mondott: a társadalom megújulása csak a Szent­lélek által lehetséges, és nem történik meg kitartó imádság nélkül. Rájöttünk arra, hogy ebben a helyzetben szünte­len imádságra van szükség. Éppen ekkor kerültünk kapcsolatba a világszerte mű­ködő Imádság Háza mozgalommal, amely hazánkba is eljutott. Ennek a hatására alakult meg az Őrtüzek Imádság Háza imaszolgálati hely. A szociális testvérek közül néhányunknak az lett a feladata, hogy elősegítsük: Budapesten is legyen egy olyan hely, ahol Istent dicsőítik, és hozzá fordulnak áldásért.

A.: Istennek nagyon fontos, hogy mi, keresztyének tudjunk együtt imádkozni. Úgy szeretnénk az Őrtüzek Imádság Házát és a benne folyó szolgálatot alakítani, hogy az a különböző felekezetek számára elfo­gadható legyen. Az egyik lényeges elem, hogy a szolgálat az igére épül.

Mit tudnak tenni az ima „belső szo­bájában” a világunkért?

F.: Látjuk Európa, a Közel-Kelet, az egész világ helyzetét: az emberiség Isten után éhezik, akár tudja, akár nem. Ebben a helyzetben mi Istenhez kiáltunk. Az Őr­tüzek Imádság Háza idei konferenciájának szentírási mottója ez: „Mert én újat cselek­szem, most kezd kibontakozni..." [Ézs 43,19] Egyiptomból érkezik a főelőadó, akinek nemrégiben hallottuk egy előadását, amelyben azt mondta: ha a Közel-Kelet­re nézünk, azt látjuk, hogy háború van, de ne ezt lássuk meg! Ha Európára nézünk, ne azt lássuk, hogy a keresztyén gyökereit eleresztő Európa düledezik. Nekünk az a dolgunk, hogy a hit látásával lássuk meg azt, amit Isten cselekszik. Vegyük észre, hogy a közel-keleti keresztyének az üldö­zések közepette tanúságot tesznek Isten békességéről, megbocsátó erejéről, az ellenségszeretetről. Ők azt vallják, hogy nem vesztesek, hanem a győztes Jézus Krisztus oldalán állnak. Ehhez a győztes Krisztus­hoz imádkozunk mi is, hogy árassza ki a Szentlelkét, újítsa meg Magyarországot és Európát. Magyarország a történelem fo­lyamán sokat harcolt a keresztyénségért. Most az imádság és a szeretet fegyverével küzdünk azért, hogy megvalósuljon Isten akarata, amint a mennyben, úgy a földön is, és eljöjjön Isten országa.

Erdészné Kárpáti Judit

Evangélikus Élet, 2019. február   24. – március 3.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Berkecz Franciska és Tóth Anna