Nyomtatás

Két, egymáshoz közeli evangélikus gyülekezet szeretetszolgálatába nyertünk bepillantást november 10-én az Evangélikus Missziói Központ munkatársi csapatával. Ha mindenre kiterjedően beszámolnánk a tótkomlósi és a szarvasi gyülekezetek az elesettek, a szenvedélybetegek és a városuk felé való szolgálatáról, mindez egy cikk kereteit szétfeszítené. Csupán ízelítőt nyújtunk az alábbiakban, és biztatjuk az olvasót, hogy ha teheti, maga is látogassa meg ezeket a szolgálati helyeket.

 

IMG_6573.JPG IMG_6581.JPG IMG_6591-jo.JPG

IMG_6592.JPG IMG_6599.JPG IMG_6611.JPG

IMG_6616.JPG IMG_6624jo.JPG IMG_6651.JPG

IMG_6660jo.JPG IMG_6663.JPG IMG_6672.JPG

IMG_6681.JPG IMG_6682.JPG IMG_6688.JPG

IMG_6692.JPG IMG_6707.JPG IMG_6713.JPG

IMG_6729.JPG IMG_6738.JPG IMG_6741.JPG

IMG_6778jo.JPG IMG_6784.JPG IMG_6795.JPG

IMG_6801.JPG kiskep.jpg
 

Fotó: Erdész Zoltán

 

„Varrhatok én is?..."

 

A Luther Házban telepszünk le a gyülekezet egyik lelkészével, Szpisák Attilával, aki a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálat indulásáról számol be nekünk. Megtudjuk, hogy a város életében milyen módon vesz részt az evangélikus közösség a különféle korú, igényű, társadalmi helyzetű emberek tekintetében.

Nappali terápiás foglalkozások, ebéd, lelki beszélgetés várja a szenvedélybetegségükkel küzdőket, akik rendszeresen jönnek a másfél éve a szolgálatukra megnyílt Luther Házba. Megtapasztalhattuk és láthattuk, hogy szervesen összefügg itt a test és a lélek gondozása. A szenvedélybetegek látogatásunk napján mézeskalácsot sütöttek. „Minden nap kitalálunk valamit” – mondják.

Csodás lehetőség, hogy egymáshoz szerves egységként kapcsolódik itt, a templom melletti épületegyüttesben a szenvedélybetegek nappali ellátása, a nappali idősklub, a kézműves- és ififoglalkozásokra kialakított Napraforgó Ház és a parókia. „Egyszer az egyik asszony benézett a varrószobába, és felcsillant a szeme: Varrhatok én is? Miután egész nap önfeledten dolgozott, rácsodálkozott: Ma el is felejtettem dohányozni!” – meséli nekünk egyik szenvedélybeteg gondozottjukról Szpisák Attila.

Isten gondoskodását élik meg a váratlanul érkező, hasznosnak bizonyuló adományok által. Hűtőszekrény, varrógépek, lakókocsi… A közeli baptista imaház is váratlan ajándékként hullt a gyülekezet ölébe.

Az épületek, a berendezések gyarapítása, fejlesztése mellett lehetőség nyílt néhány jószág beszerzésére, nevelésére is. A közel egy hektárnyi földjükön begyűjtött, a gondozottak munkaterápiája kapcsán megtermelt gazdag termést visszaforgatják az ellátásba. Őszi evangélikus báljuk bevételét hagyományosan a szeretetszolgálatra, az ifi-munkára, és nem utolsó sorban a következő évi bálra fordítják, osztja meg velünk a lelkész.

1998-ban nyílt meg a városban a szeretetszolgálat bentlakásos idősotthona, a kicsiket pedig egy evangélikus óvoda várja Tótkomlóson. Egy kis sétával meglátogathattuk a szépen felújított óvodát, ahol éppen délutáni pihenőre készülődtek a gyerekek. A mellette lévő, tájháznak beillő Mesterségek Házában a kézműves foglalkozások eszközei: szövőszék, a lenyírt bárányok szőre. A kemence már begyújtva másnapra.

Ami ma látható itt: szlovák és magyar felmenőkkel, szlovák vagy magyar nyelven megszólaló, különféle korú és társadalmi helyzetű emberek szövevényes kapcsolati hálózata, melyben Isten adja a vérkeringést, a jóízű közösségi találkozásokat. Ennek kézzelfogható jele volt számunkra a házias, finom ebéd. Megosztoztunk rajta, bár különböző helyszíneken: az óvodások, az idős gondozottak, a szenvedélybetegek, az őket ellátó munkatársak, a lelkészek és mi, vendégekként.

 

*

 

Lázár Zsolt lelkésszel a szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat szenvedélybetegeket fogadó nappali klubjához beszéltünk meg találkozót. Amíg a lelkész a sokrétű szeretetszolgálat kezdeteiről és mostani helyzetéről számol be nekünk, Galó Tamás intézményvezető osztja meg velünk hazai diófalevél teáját.

A szarvasi gyülekezetben nagy múltja van a rászorulók felé való nyitásnak. Például az idősek házigondozását ők kezdték először bevezetni, egészen új modellként. A lelkész felajánlásokról, tervekről beszél, melynek eredményeit láthatjuk mi is: egy nagyobb helyiségben szortírozva hevernek végig az asztalokon a különféle ruhák halmai. Fél három után pedig melegétel-osztás lesz a klubban, amint a tanyagondnok ideér az ebéd maradékát mindennaposan felajánló, közeli étteremből.

A folyosón felsorakozó hajléktalan, rászoruló embereket ismerősként fogadják. Kedélyes hangulatban telnek meg az ételhordók. Itt, a nappali ellátásában a reális cél a leszokni vágyók megtartása. Ezzel együtt, mivel sok találkozás jön létre, a szálak összekötése, a beszélgetések, a közeledés által Isten nem remélt eredményeket is hoz.

Néhány éve lehetőségük nyílt egy rossz állapotban lévő, hajléktalan, rokkant ember életébe drasztikus változást hozni. A férfi egészen átalakult, kinyílt segítségük nyomán. Megrendítette őket, hogy pár hónap múlva mégis hirtelen vitte el egy betegség. Az eset újra az evangelizáció, a Krisztushoz vezetés fontosságára hívta fel ez a figyelmüket. „Kevés az időnk…” – jegyezte meg elgondolkodva az akkor elmélyült tanulságot Lázár Zsolt.

Elmondása szerint Szarvason és a környékén a drogkereskedelem is nagy probléma. A menteni vágyás a drogosok felé is egyre erősödik a szeretetszolgálatban. Volt, hogy általuk ismert embert „kapcsolt le” a rendőrség drogterjesztés miatt.

Az évek óta – főként a Középhalmi Iszákosmentő Misszóból – ismert, Isten segítségével az absztinencia felé tartók számára nagy segítség a néhány utcányi távolságban található, október végén megnyílt ház. A tizenkét fő bentlakására átalakított épület ún. támogatott lakhatást biztosít jelképes havi összegért. „A házirendet még átbeszéljük a következő lakógyűlésen” –mondja el Balázs Sándor, az egyik itt segítő munkatársuk.

A múlt többszörösen visszahúzhat: megismerjük a csicskáztatás fogalmát. Többeket fenyegethet még, hogy a lakásukat, pénzüket kicsalók vissza akarják húzni őket ebbe a függőségi viszonyba.Az éjjel-nappali felügyeletre ezért is van szükség itt.

Belefér még egy gyors körséta a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban, és a szarvasi Ótemplomot és környékét is megismerteti velünk vendéglátónk. Búcsúzóul bepillantunk a Szeretetszolgálat parókiával szemközti, központi épületébe. „Itt gyűlünk össze áhítatra” – mutatja meg a hívogató kápolnarészt a lelkész. A bibliai gondolatokkal és hirdetésekkel teletűzdelt faliújság hirdeti, hogy mikor lesz ételosztás, és milyen alkalmak várják az evangélikusokat és a városban élőket a közeljövőben.

 

Tótkomlós és Szarvas diakóniai, szenvedélybeteg-mentő és a helyieket érintő szolgálataiba betekintve újra Lázár Zsolt szavai jutnak az eszembe: „Kevés az időnk…” Ez pedig arra indít minket, hogy amíg lehetőségünk van erre, tegyünk jót a rászorulókkal, nem felejtve, hogy a fő cél Krisztus megismertetése az emberekkel. Hiszen egyedül Ő az, aki az élet keretein túl nyúló megoldást kínál mindannyiunknak.

 

Erdészné Kárpáti Judit 

Evangélikus Élet, 2015. december 3.