Szeverényi János írásából összeállította Németh Ede

 

  1. A megújuló gyülekezeti élet mögött Isten szuverén cselekvésén kívül megújult életű vezetők vannak.

  2. Az egyház életének a misszió szempontjából legfontosabb eleme a hirdetett, élő, Istentől jövő ige.

  3. Akkor vagyunk igazán ágostai hitvallású evangélikusok, ha – ahogyan Luther is hangsúlyozta – Krisztushoz, a Szentíráshoz és a kegyelemhez térünk vissza.

  4. A lelkész – akit az élő Jézus a Szentlélek által állít a szolgálatba – hirdesse az igét, védje meg a gyülekezetet a téves tanítástól, vezesse a rábízottakat az Isten jelenlétének biztonságában az örök életre.

  5. Nem a lelkész feladata a pénzszerzés, építkezés, adminisztráció, harangozás stb., mert elvonja az ige hirdetésétől és a gyülekezet lelki életének irányításától.

  6. Sokan úgy gondolják, hogy a gyülekezeti munka nagy részét a lelkésznek kell végeznie, ezért kapja a fizetését. A lelkészek is megszokták ezt a felosztást. Ennek következménye a túlterheltség, rosszabb esetben a kiégés.

  7. Jézus fontosnak tartotta, hogy munkatársakat válasszon ki: tizenkettőt, majd hetvenkettőt. A gyümölcsöző misszió egyik titka az Istentől rendelt munkatársak kiválasztása, képzése és gondozása.

  8. Meg kell és meg lehet találni a gyülekezeti újság szerkesztőjét, a beteglátogatót, a gyermekmunkást, az iratterjesztőt, a házas kör szervezőjét, a házi bibliaórák felelősét stb.

  9. A munkatársak kiválasztásánál nem lehet szempont a társadalmi rang, az iskolai végzettség, a rokoni kapcsolat.

  10. Nem lehet csak demokratikus módon választani, a Lélek vezetésének kikapcsolásával.

  11. Nem elég a jelentkezés, szükség van kipróbáltságra.

  12. Nem mindig az a presbiter (= hitben ősz, tapasztalt), akit annak neveznek.

  13. Próba és bevezetés céljából adjunk eddig tétlen embereknek feladatokat: például vendégfogadás, autós szolgálat, látogatás, gyermekfelügyelet, sajtómunka, ügyintézés, diakónia, kirándulásszervezés, pénzszerzés, iratterjesztés.

  14. A munkatársakat folyamatosan képezni és gondozni kell.

  15. A túlzottan lelkészközpontú egyházmodell nem biblikus, nem működőképes és missziói szempontból zsákutca.

  16. Korunkban csak a hitvalló keresztyénségnek van hitele, létjogosultsága és hatása.

  17. Az egyház mindig másokért van, a megkeresztelt és új életben járó gyülekezeti tagok különböző feladatokat vállalnak, átélik, hogy nem önmagukért élnek, hanem a környezetükért.

  18. Az ilyen gyülekezetnek nagy a vonzereje, páratlan erőt, védelmet, segítséget, megtartó közösséget jelent.

  19. Kilépnek a templomból, és ezért megtelik a templomuk.

  20. A templomi istentisztelet ünnep, a találkozás alkalma; ezenkívül az érdeklődők és a hitben alvók felé missziói lehetőség. Ilyenkor hirdettetik Isten aktuális üzenete, majd a gyülekezet élete folytatódik a különböző közösségi alkalmakon és az egyházközség határain kívül.

  21. Jézusban az Ige testet öltött, az ég és a föld, a szent és a profán összeért. A misszió elsősorban nem szervezés, reklám, evangelizációs sorozat, hanem megtestesülés.

  22. Az újonnan születés utáni másodpercben misszionáriusok vagyunk. A samáriai asszony hiányos, nyugtalan életét a Jézustól kapott élő víz tette hitelessé és bátorrá, annyira, hogy embereket vitt Jézushoz.

  23. Jézus természetes, egyszerű, érthető, „normális” volt beszédében, öltözködésében, módszereiben. Nem tért el kora kultúrájától.

  24. Beszédünk, üzenetünk nem lehet életidegen. Örök érvényű igazságokat érthetően, korszerűen kell megfogalmazni. Legyünk természetesek, Szentlélekkel betöltöttek, gyakorlatiasak.

  25. Szükség van az igehirdetés megújulására.

  26. Hasznos lenne a teológiai hallgatóknak és a lelkészeknek, hogy hallgassanak jó prédikációkat gyarapodó gyülekezetek pásztoraitól. Megtartva evangélikus identitásunkat, nyitottan Isten munkájára.

  27. Jó lenne oktatni a hallgatóknak és a lelkészeknek a médiamunkát (írott és elektronikus sajtó). A gyülekezeti újság és a helyi / közösségi média – rádió, tévé, újságok – ma már természetes (?) eszközei munkánknak.

  28. Az istentiszteleten helye van a jól előkészített tanúságtételnek, zenei betétnek, az üzenetet felerősítő drámai jelenetnek, hang- és fényeffekteknek, rövid filmbejátszásnak, bárminek, ami az evangéliumot hordozza kultúránk nyelvén.

  29. Szükséges lenne – a hagyományos zene és hangszerek használatát megtartva – bevezetni korunk zenéjét az istentiszteleti életbe.

  30. A Luther-kabát mellett bevezethetnénk alternatívaként egy szép, igényes, egyszerű lelkészi viseletet.

  31. Ma különböző vastagságú falak választják el az egyházat a világtól, az emberektől. Oda kell menni, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van, azokhoz, akik maguktól nem tudnak jönni bűn, hitetlenség, tehetetlenség, fáradtság, betegség miatt.

  32. Keresni kell azokat, akiknek nincs kapcsolódási pontjuk. A jézusi kilépő missziónak ma számtalan lehetősége adódik.

  33. Legyen minden réteg számára – gyermekek, fiatalok, kismamák, férfiak, nők, érdeklődők, keresők, szenvedélybetegek – program, lehetőség.

  34. Régi, bevált és új közösségi formákat alkalmazhatunk: kirándulás, szeretetvendégség, előadások, koncert, nyári napközis tábor, falunap, népfőiskolai sorozat.

  35. A gyermek- és ifjúsági munkában különösen is törekedni kell a teljes személyiségnek megfelelő lehetőségekre: sport, játék, művészet. Feladatot, célt kell adnunk, amely motivál, mozgat, felfrissít.

  36. Vegyük fel a kapcsolatot egyházunk missziói munkaágaival (rádió-, női-, férfi-, alkoholbeteg-mentő-, cigány-, kórház-, börtönmisszió stb.), kérjünk segítséget tőlük, menjünk el rendezvényeikre.

  37. A gyülekezet meghosszabbított karjai az egyesületek, missziói szervezetek: EKME, EKE, EBBE, MEVISZ, ZMC, Fébé és számtalan felekezetközi szervezet, mint például az Evangéliumi Aliansz, a Szentírás Szövetség, a KIE, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Hívjuk meg őket, alakítsunk helyi mozgalmakat, vegyünk részt országos és nemzetközi munkájukban!

  38. Szervezzünk jézusi stílusú alkalmakat azoknak, akik a hagyományos lelki alkalmainkra nehezen lépnek be. Szerte a világban és hazánkban is működnek ezek a missziói formák: Alfa, Élet Műhely, Kereszt Kérdések.

  39. A templomi istentisztelet, amely a legtöbb egyháztag egyetlen közösségi élménye, nem elég családias alkalom. Ahol csak lehetséges, szervezzünk kis gyülekezeti és házi csoportokat. Az ideális az lenne, ha mindenki tartozna egy ilyen kis csapatba.

  40. A gyülekezet bátran lépjen ki más felekezetekkel és szervezetekkel összefogva világi helyekre: utcamisszió, evangelizáció, rendezvények, kórház, börtön, idősotthon és más intézmények.

  41. Ha a „hivatalosak” nem jönnek a hívásra, menjünk „az utakra és a kerítésekhez”, és a szeretet ellenállhatatlan „kényszerével” vonzzuk Jézushoz (Lk 14,23) az állami gondozottakat (elindulhatna újra egyházunk szolgálata az árvák felé), cigányokat, prostituáltakat, homoszexuálisokat.

  42. A látogatás szolgálatába be lehet vonni minden korosztályt.

  43. A gyülekezeti munka szerves része a kiterjedt, evangéliumi ihletésű családsegítés.

  44. Isten gyülekezete, Krisztus teste nem csoport, közönség, hanem család. Van családfő, akire hallgatnak; minden korosztály képviselve van benne; ismerik, kiegészítik és segítik egymást; a bűnnel harcolnak, de a bűnöst szeretik; tiszta, szent, derűs légköre van.

  45. A gyülekezetet nem a lelkész, a felügyelő és a presbitérium vezeti, hanem Isten, aki a családfő. A vezetőség tagjai tanítványok, nem a közösség urai. Az emberi gyengeségek és behatároltságok ellenére is érezhető az ilyen gyülekezetben a szent és szerető Isten jelenléte, munkája.

  46. A lelkész és munkatársai összekötik a szálakat, az embereket. Mindenkinek vannak testi, lelki, szellemi szükségletei, hiányai, igényei, de többletei, kincsei is. Ezek a jó légkörű és szervezettségű gyülekezetben kiegyenlítődnek.

  47. A gyülekezet minden bűnöst, távolról érkezőt befogad, de nem hagyja elveszettségében, célt tévesztettségében. Jézus családja a szabadulás, a bűnbocsánat és az életrendezés helye is.

  48. Az újszövetségi gyülekezet a karizmákkal (a kegyelmi ajándékokkal) és a Lélek gyümölcseivel szolgálók közössége; egymás felé és a még „távoliak” felé.

  49. Ami nem Istentől van, az előbb vagy utóbb véget ér. Az európai keresztyénség tér- és hatásvesztését emlegetik, pedig csupán az bomlik most le, ami nem Istentől való.

  50. Az államegyház megszűnésével a népegyházi modell átalakulásra szorul.

  51. Paradigmaváltásra van szükség. Nyilvánvaló, hogy a múlt struktúrája, gazdasági modellje és épületei a mai helyzettel nincsenek szinkronban, ezért egy részük működésképtelen és fenntarthatatlan.

  52. Az első három évszázad gyülekezetei önellátóak voltak, mint ahogy a mai ébredésekben születő közösségek ezrei is. Ez a működőképes biblikus megoldás.

  53. Templomaink jelentős része nincs kihasználva, ugyanakkor erőn felül próbáljuk rendben tartani őket. Komoly döntést kell hoznunk: épület- vagy missziócentrikus, anyagi vagy lélekközpontú lesz a jövőben a gondolkodásunk?

  54. Jelenleg külső támogatással, mesterségesen tartunk fenn működésképtelen helyzeteket.

  55. A falakra költött tíz- és százmilliók töredékéből belmissziói bibliaiskolát működtethetnénk, és a benne végzett, missziós lelkületű gyülekezeti munkatársak sorát lehetne kiküldeni az üres parókiákba, gondozatlan gyülekezeteinkbe.

  56. A kiterjedt önkéntesi szolgálat mellett főállású vagy tiszteletdíjas kerületi, egyházmegyei gyermek- és ifjúsági munkásokat, evangelizáló ének- és zenekarokat, látogató- és családsegítő szolgálatot végzőket lehetne beállítani a sorba.

  57. Tudatosan felépített, más egyházakban is gyakorolt újraélesztési kísérletet kell alkalmazni.

  58. Ki kell mozdulni abból az ördögi körből, hogy egy lelkész egyedül próbál sok apró közösséget gondozni.

  59. A fentiek alapján néhány épületünktől meg kell majd válni. Meglévő templomainkat is át lehet alakítani közösségi életre alkalmasabb terekké.

  60. Külföldön láttam: a templom leválasztott előterében, a gyülekezet által működtetett étteremben önkéntesek főztek, kiszolgáltak, beszélgettek, lelkigondoztak. Ez egyszerre testi, lelki, szellemi program, vagyis jézusi modell.

  61. A reformációt megtéréssel, megújulással ünnepelhetjük helyesen. A megújulás az egyházban azt jelenti, hogy igazodunk, megtérünk újra és újra Krisztushoz, az ő személyéhez, ajándékaihoz (tanítás, megváltás, élő közösség), stílusához.

 

Szeverényi János írásából összeállította Németh Ede

 

2019-03_SZJ_Megujulas_tetelek.docx