Nyomtatás

Bük – „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) – Cigánymissziós tapasztalatairól számolt be Szeverényi János országos missziói lelkész, akinek köszönhetően a cigánymisszió bekerült egyházunkban a hivatalos missziói munkaágak közé. Az előadás másik felében Bakay Péter lelkész, cigánypasztorációs referens szólalt fel, akinek munkáját 2015-ben Raoul Wallenberg-díjjal tüntették ki.

 

Az előítéletek fokozatosan oszlottak fel 

Jó hangulatú és elgondolkodtató előadást tartott Szeverényi János és Bakay Péter a Szélrózsa Küldetés sátrában. Munkájuk során szerzett számos tapasztalatuk gazdagította beszámolóikat. A hallgatóság átfogó és objektív képet kaphatott a cigányságról és a közöttük végzett missziói munkáról. Az előítéletek fokozatosan oszlottak fel, és keresztyén felelősségünk került a reflektorfénybe. „Isten a szíveket nézi. Szeret minden embert, és egy vérből teremtette az emberiséget. Nem kell lehajolni a cigányokhoz. Ő hajoljon le hozzám esetleg, mert olyan szellemi gőgben vagyok, hogy ő talán szabadabb” – mondta Szeverényi János előadásában, aki a gondokat sem rejtegette. „Persze vannak problémák, de alapvetően ezek kulturális különbségekből fakadnak. (…) Aki cigánymisszióban van, az nem azért van ott, mert azt mondja, hogy olyan jó gyerekek a cigányok. Csak ők másképpen rosszak, mint mi.”

Rengeteg előítélettel viseltetünk feléjük, gyülekezeti és egyházi szinten is, elképzelhetetlennek tartjuk a cigány testvérek befogadását. Szeverényi János szerint nem vezet semmire, ha megállunk ennél a ténynél, hiszen egyrészt érthető reakció, mivel a lelkigondozás is hatalmas felelősséggel jár, amelyet vállalni kell. Véleménye szerint nem az a megoldás, ha várjuk betévedésüket a közösségekbe, hanem a tevékeny szeretet saját közegükben, a kultúrájuknak megfelelő alkalmak megrendezésével. 

Hol van az egyházunk?

Bakay Péter első beszámolóját tartotta felépülése után, hiszen korábban súlyos balesetet szenvedett.

A lelkész már egészen kicsi, kilencéves kora óta a szívén viseli a cigányság sorsát. Számára megdöbbentő volt édesapja hozzáállása a cigánysághoz, ami később saját szolgálatra is sarkallta. Véleménye szerint Magyarországon mindössze húszezer emberre lenne szükség ahhoz, hogy minden cigány számára biztosítva legyen a pasztoráció.  

„Látjuk, hogy nem szolgálunk a cigányok felé annyian és olyan mértékben, mint amennyien ezt meg tudnánk tenni. Ma Magyarországon olyan hét-nyolcszázezer cigány él, húszezer ember segítségével mindenki negyven cigány felé tudna szolgálni. De hol vagyunk? Hol van az egyházunk?” – tette fel a kérdést.

„A cigányok mindig velünk lesznek”

Bakay Péter az evangéliumra utalva felhívta a figyelmünket egy nagyon fontos tényre. „A cigányok mindig velünk lesznek.” Hallhatjuk Jézus hasonló gondolatát, amelyet a szegényekről mondott. „Krisztusban többé nincs zsidó és nincs görög ugyebár. Ha én Krisztusra nézek, akkor már nem az számít, hogy a másik cigány, és nem megyek hozzá, hanem azt tanultam meg, hogy Krisztusban feladatunk van az emberek felé.” Tehát Jézus nem onnan nézi a dolgokat, hogy ki milyen ember, ki cigány, ki magyar. Hanem onnan, hogy ő vállalta a keresztet mindannyiunkért. Az egyetlen kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak, az így hangzik: elindít ez a tanítás engem a másik felé?

Roma vagy cigány?

Bakay Péter elmondta azt is, hogy a politikailag korrekt roma kifejezés bevezetése csak felszínesen kezeli a problémát, hasonlóan az Egyesült Államokbeli afroamerikai szóhoz, arról nem is beszélve, hogy sokan nem is szeretik, ha romának hívják őket cigány helyett. A mesterséges változtatás nem oldja meg a problémákat, de ha a saját hozzáállásunkat felülvizsgáljuk, azzal sokkal többet tudunk tenni. Bakay Péter felhívta a figyelmet arra is, hogy mennyire becsülendő a cigány identitás ereje. „Ők büszkék arra, hogy cigányok, és nagyon össze tudnak tartani annak ellenére, hogy állandóan egymás torkának esnek.” Feltette a kérdést: vajon mi büszkék vagyunk-e magyarságunkra? Minket milyen identitás határoz meg? 

Misszió – Mégis

A misszióval kapcsolatban megrázó történeteket is hozott példának. Bakay Péter egyik ismerőse tizenöt éves korában látta, ahogyan a cigányok megölik az apját. Felnőttként most már teljes szívvel vesz részt a cigánymisszióban. A lelkész szerint mindenkinek más útja van a cigányok között. Előadásában folyamatosan buzdította a hallgatóságot arra, hogy megtalálják küldetésüket, szolgálati területüket. 

„Ha az Isten szól, akkor kezdd el! Vagy ha már a cigányok között vagy, akkor maradjál.”

Lehet, hogy egyszer eljutunk oda, hogy nem teszünk ilyen különbséget: cigánymisszió, hanem ugyanolyan testvérekként tekintünk rájuk Krisztusban. Ők is szenvednek, látványos nyomorban, de sokan vannak olyanok, akiknek látszólag mindenük megvan, és még sincs semmijük – hangsúlyozta Bakay Péter. 

 

Szöveg: Harmati Dóra, fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna

Evangelikus.hu. 2018. augusztus 1.